Aki festőnek tanul, biztos munkája lesz

– Egyetlen szobafestő sem volt a családunkban, a szüleim sem befolyásolták a választásomat, amikor továbbtanulásra került a sor. Talán az öreg Tóni bácsi, a helyi festő, aki nálunk is többször dolgozott, hozta meg a kedvemet. Szerettem nézni, ahogy keveri a színeket, hengerezi a falakat. Aztán a Vörösmarty-iskola nyílt napjára is elmentem, és végül úgy döntöttem, festő leszek – idézte fel a kezdeteket Tibor, aki az első pillanattól kezdve szereti, amit csinál.

Az iskola elvégzése után, ahogy teltek az évek, úgy nőtt a tapasztalata és bővült a megrendelői köre. Természetesen nem vállalkozóként, hanem alkalmazottként kezdte, ami szerinte mindenképpen szükséges is volt, hiszen az iskolában csak az alapokat sajátítja el az ember, de magát a szakmát, annak apró fortélyait és fogásait a dolgozó mesterek mellett, munka közben lehet igazán megtanulni. Később külföldön is dolgozott egy rövid ideig, aztán vágott bele a saját vállalkozásába.

Azt mondja, rengeteg munka, kitartás, egy jó társ és persze szerencse is kell ahhoz, hogy az ember sikeresen működtesse a saját cégét. Az elején voltak olykor nehéz időszakok is, de ma már „fut a szekér”.

Mi a szép ebben a szakmában?– tettem fel a kérdést. – Én leginkább azt szeretem, amikor egy régi, erősen használt épületből új otthont tudok varázsolni. Izgalmas az is, ahogy egy teljesen új ház felépül, de ha csak a festő munkáját nézem benne, aminek nyomán a vakolt falakból szép felület válik, azt is szeretem. A végeredménynek pedig nem csak a megrendelő, de én is örülök – mondta Tibor, majd hozzáfűzte, a munka akkor lesz igazán szép, ha az ember élvezettel és szeretettel csinálja.

A munkának egyéni vállalkozóként része az emberekkel való kommunikáció, az árajánlat készítése, időpontok egyeztetése, határidők betartása, a rengeteg papírmunka és persze a felelősség vállalása is. Nem könnyű, és ha létezik mínusz fokozat a népszerűségi skálán, akkor Rivnyák Tibor szerint ma a festő-, mázoló-, tapétázószakma ebbe a tartományba esik.

– Sokaktól hallom, hogy sosem lennének festők, miközben azt is tapasztalom, hogy a mai, továbbtanulás előtt álló fiatalok körében ez a szakma szóba sem jöhet, számukra ez a mesterség nem is létezik. A fizikai munka, úgy látom, ma elrettentő, a fiatalok számára szinte büntetés – fogalmazott a mester. Mindez a jelenlegi szakemberhiányban is megmutatkozik. Tibor sem talál végzett festőket, akik mellette tudnának dolgozni, pedig akár több embert is felvenne, munka ugyanis van bőven. A szakemberhiány hozadéka az is, hogy aki ma festőnek tanul, biztosan lesz munkája, és nem fog rosszul keresni sem. A munka ugyan nem könynyű, és sokszor a munkaidő is meghaladja a napi 8 órát, de a pénzért más szakmákban is meg kell dolgozni, tette hozzá a szakember.