Az építőipar egyik befejező szakmája

Egy egzakt leírás szerint a festő, mázoló, tapétázó feladata a szakszerű felületdiagnosztika, a felület előkészítése, előkezelése, festés, mázolás, díszítés, tapétázás, vékonyvakolat felhordása, felújítási munkák végzése. Tevékenységét a kézi és gépi festési technológiák alkalmazásával önállóan, a biztonsági előírások szerint végzi, a festési folyamat alkalmazásán keresztül részt vesz a technológiai folyamatok, a minőség és a munkabiztonság betartásában.

– A festő-, mázoló-, tapétázószakma, az építőipar befejező szakmái közül az egyik leglátványosabb szakmaterület. A munka során hagyományos és modern technikákat, anyagokat, kézi és gépi eszközöket, szerszámokat használ az ember – tette hozzá Májer József, a Székesfehérvári SZC Vörösmarty Mihály Technikum és Szakképző Iskolájának szakoktatója, aki több évtizede oktat festőket.

Ahhoz, hogy a legújabb képzési rendszerben festő legyen valakiből, elsőként építőipari alapképzettséget kell szereznie, amit 9. osztályban meg is kap. Az építőipari ágazatba tizenkét különböző szakma tartozik, a festők mellett többek között az ácsok, a kőművesek, de a burkolók is ugyanezeket az alapokat kapják. Az első elvégzett év végén a diákok ágazati alapvizsgát tesznek, ezt követően választhatnak konkrét szakmát – jó eséllyel a 9. osztály végére már tudják, hogy melyiket – amelynek elsajátítására két évük van.

– Az alapképzés során az elmélet mellett számos gyakorlati óra is van, amelyek alatt az ágazat mind a tizenkét szakmájának alapfogásait is elsajátítják a diákok, ami megkönnyíti számukra a választást is. Előfordul, hogy valaki azért jön hozzánk, hogy festő legyen, de az év végére rájön, jobban tetszik neki a burkolás. Az alapismeretek ugyanakkor olyan tudással vértezik fel a tanulókat, amelyeknek később a választott szakmától függetlenül hasznát vehetik – árulta el a szakoktató.

A szakma oktatása ma már duális képzés formájában történik, ami azt jelenti, hogy a diákok a 10. évtől vállalkozóknál, cégeknél, munka közben sajátíthatják el a szakma legfontosabb fogásait, és láthatják, átélhetik a mindennapok feladatait, felmerülő problémáit. Eközben megtanulják, hogyan dolgozhatnak egy egyébként már működő irodában, kórházban, iskolában, egyéb helyeken úgy, hogy ne zavarják az ott folyó munkát, vagy éppen azt, hogyan tudnak helytállni egy építésvezető által irányított munkaterületen, (mondjuk egy épülő házban) és hogyan tudnak az építés folyamatába beilleszkedni, a többi szakma képviselőivel ritmusosan együtt dolgozni.

A képzés hároméves, amelynek 30 százalékát teszi ki az elméleti, 70 százalékát pedig a gyakorlati oktatás. A Vörösmartyban a gyakorlati oktatás része a tanműhelyben eltöltött idő is. Itt nemcsak az alapokat tanítják, de pótlási, gyakorlási lehetőséget is biztosítanak azok számára, akik a munkahelyükön nem tudták valamelyik szakmai fogást elsajátítani, vagy a képzés üteméhez képest elmaradásban vannak. Ugyancsak a fejlődést és a gyakorlást segítik a nyári gyakorlatok, amelyek évfolyamtól függően 140–170 órásak.

– A festés, mázolás, tapétázás mesterségének elsajátításához nem kell különösebb képesség vagy készség. Persze nem árt az ügyes mozgás, az állóképesség, a jó fizikum, a jó szemmérték és térlátás, és némi kézügyesség sem. Tanulni is kell, a munkához fontos tantárgyak például a matematika vagy a kémia kiemelt szerepet kapnak a képzésben. A legfontosabb azonban – és ez nyilván minden szakmára igaz –, hogy a diák szeresse, amit csinál. Mi is azon vagyunk, hogy megszerettessük vele az általa választott szakmát. Ezért olyanokkal is foglalkozunk az oktatás során, ami nem tartozik szorosan a tananyaghoz. Ilyen például a művészeti vonal, a díszítő festészet – freskók, faliképek készítése –, hogy lelke is legyen a történetnek, és ne csak szűken látó szakbarbárokat neveljünk. Nyilván nem művészeket akarunk a diákokból faragni, de másként látják a világot, így a munkájukat is, ha kapnak egy kis pluszt is – mondta Májer József, aki azt is hozzátette, biztos benne, hogy egy festő-, mázoló-, tapétázómesternek mindig lesz munkája.