Vincze Mátyás egy számítástechnikai gyáregységből, egy rostán át ugrott fejest a papírmerítésbe

A papíripari mérnök végzettségű unokatestvér, Vincze László annak idején a Szentendrei Papírgyárban dolgozott, s onnan indulva keresett magának saját utat; még a nyolcvanas évek derekán.

– Vásárolt egy csomó tantuszt, és felhívott különböző cégeket, intézményeket. Azzal, hogy szeretné ajánlani a Magyarországon előállított merített papírt – mesélte Vincze Mátyás; persze ekkor az unokatestvére már javában benne volt a papírmerítésben. – Olyan negyven-ötven felhívott intézményből volt kettő, amelyik rendelt – folytatta.

Nos, ez is elég volt akkor unokatestvére számára az elinduláshoz. Egyszer azután Vincze Mátyásnak is megmutatta a szentendrei rokon, hogy mit „művel”.

– Rokonlátogatáson voltunk náluk. Láttam, hogy egy fehér, opálos löttyben csinál valamit, és akkor mondta is, hogy micsoda az, de akkor engem még nem érintett meg. A Videotonban dolgoztam, a számítástechnikai gyárban – emlékezett vissza; felidézte azt is, hogy a rendszerváltás után megszűnt a kereskedés a korábbi célország Szovjetunióval, illetve utódaival. – Az addigi számítástechnikai gyár háromezres létszáma hirtelen lecsökkent, azt hiszem, háromszáz főre, és én is a rostának arra a részére kerültem, ami áteresztette az embereket – mondta.

Más foglalkozás után kellett néznie. – Laci ajánlotta, hogy próbáljam meg, járjak fel Szentendrére, megmutatja nekem az alapfogásokat. Először ott dolgoztam, nála – mondta.

Az együttműködés nem szakadt meg – tartós a merített papír! –, eszközökkel, rendelésekkel is támogatta Vincze László Vincze Mátyást. Azóta már kölcsönösen segítik egymást.

– Összességében, tudomásom szerint, jelenleg 10-15 ember van Magyarországon, aki merített papír előállításával foglalkozik – tudtuk meg Vincze Mátyástól, aki megbecsült tagja a Fehérvári Kézművesek Egyesületének is. Gyakran megfordul a Rác utcai Kézművesek Háza különböző rendezvényein, ahol – ahogy láttuk, hallottuk – szívesen mesél szakmájáról.

Arról, hogy a papírmerítés legfontosabb alapanyaga a fehérített, famentes szulfitcellulóz. Különböző vegyszerek is szükségesek. Az egyik egy szilárdságnövelő anyag, amely azért kell, hogy a nedves közegben kezelt lapnak – száradás, kisimítás után – legyen tartása. A másik pedig egy víztaszító anyag, hogy a későbbiekben, például tintasugaras nyomtatás vagy akvarellfestés során ne folyjanak szét a tintával, tussal festett betűk, alakok és figurák a merített papírokon.