Több tragédia is történt már a rácalmási Kis-Dunában (összefoglaló)

Az 1920-as évek elején egy jól úszó fiatalember próbált kimenteni egy bajba jutott hölgyet a Kis-Duna rácalmási szakaszának ezen a részén. Az asszony kijutott a partra, a fiatalember viszont elragadták a hullámok.

Egy 12 éves kisfiú tragédiája is megrázta a települést 1983-ban

Juniális volt a folyóparton ebben az évben is, és a fiúcska elkóborolt a parton. A szülők, rokonok tűvé tették az egész partot és szigetet, de csak a ruháját és a cipőjét találták meg a parton. A kisfiút is a víz ragadta el.

Elvitte a sodrás

2005. július 15-én szörnyű tragédia történt, amelyről „Az egyik fiút sikerült kimenteni, de a másikat elvitte a sodrás” címmel írt a Dunaújvárosi Hírlap:

A víz sodrásába került és elmerült egy tizennégy éves fiú tegnap a Duna rácalmási mellékágában. Barátját sikerült kimenteniük a fürdőzőknek. A bajba jutott fiúk közül egyik sem tudott úszni. Rendőrök, mentők, a rácalmási családotthon dolgozói és neveltjei közül többen is a Duna-parton ácsorogva kémleleték a vizet tegnap kora este. Mindenki a motorcsónakot figyelte, pontosabban azt a pillanatot várta, amikor a felszínre emelkedik a búvár, vajon egyedül bukkan ki a vízből, vagy a fiút is hozza magával? - ez a kérdés motoszkált mindenkiben.

A rácalmási lakásotthon egyik házában él a tizennégy éves fiú, aki két társával lement a Duna-partra kora délután, és a híd alatti örvényes résznél belemerészkedett a vízbe - pedig egyikőjük sem tudott úszni…

Annyira kérték, engedjem el őket sétálni, gondoltam a faluba mennek, ahogy szoktak, eszembe sem jutott, hogy lejönnek a partra

- mondja az a hölgy, aki nevelőként dolgozik abban a házban, ahol a fiúk laknak. A ház vezetője ugyanakkor azt mondja:

Még az uszodába is csak a tizennyolc éven felülieket engedjük el felügyeket nélkül. A fiúk mindig a falu közepén, a parkban lévő tóhoz jártak horgászni. Annyiszor mondtuk, hogy tilos ide jönni, veszélyes a víz. (A kis – dunai hídhoz – a szerk.) Tavaly a férjem mentett ki egy kislányt ugyanitt. A kotrástól hatalmas gödrök vannak, hirtelen mélyül a víz. Az a kislány is az édesapja mellett merült el, egyik pillanatról a másikra. A két nevelő egyfolytában a vizet figyeli: mindketten félnek a legrosszabtól, de titkon még reménykednek benne, hogy élve látják viszont a neveltjüket. A két fiatal F.T. és barátja H.L. próbált segíteni a bajba jutott fiúknak.

Egyikük meséli:

 - Haverokkal jöttünk le pecázni, beszélgetni. Láttuk a három srácot tőlünk nem messze, de nem nagyon figyeltünk rájuk. Három óra körül szaladt az egyik gyerek kiabálva, hogy jöjjünk gyorsan, mert megfulladnak a barátai.

A két fiatalember belegázolt a vízbe, Tamás egyfolytában azt ordította, ”feküdj a vízre”. Az egyik tizennégy éves fiút sikerült elkapniuk, és a mellékágban kialakult hordalékszigethez húzniuk, ő ott megkapaszkodhatott. A folyónak azon a részén nem túl mély a víz, viszont olyan erős a sodrása, hogy még a mellig érő vízben is megijed az ember…

- A másik gyerek felé indultam egyik pillanatban még láttam, ahogyan kapálózik a vízben, a másik már semmi. Odaúsztam arra a helyre, ahol elmerült, de hiába.

Az egyik kimentett fiú szinte fel sem fogja mi történt, vele illetve barátjával. Felidézi a délután eseményeit, amikor kérdezi a helyszínen dolgozó rendőr: még egy botot is odanyújtott Janinak, hogy segítsen, a fiú el is kapja, de kicsúszott a kezéből…. A Dunában elmerült fiút még tegnap este is - lapzártankor - búvárok segítségével kereste a rendőrség.

2005. július 22-én „Megtalálták a kisfiú holttestét” címmel közölt újabb cikket a Dunaújvárosi Hírlap:

„A vízijárőrök feltehetően annak a nevelőotthoni fiúnak a holttestére bukkantak, aki egy hónapja fulladt a Duna rácalmási mellékágába.

Búvárok segítségével kutatott a rendőrség a tizenegy éves D. János után a Duna rácalmási mellékágában június 21-én. A nevelőotthonban élő mezőfalvai fiú egy tizenéves barátjával együtt merészkedett bele a vízbe, és néhány méter után elkapta őket az erős sodrás. A nem messze horgászó fiatalok próbálták megmenteni a fuldoklókat, de csak egyiküket sikerült partra hozniuk, a másik fiú elmerült a folyóban, a vízirendőrök hiába kutattak utána napokig.

A Fejér Megyei Rendőrkapitányság sajtószóvivője arról tájékoztatta a lapot: a rácalmási mellékág kivezető szakaszánál, A Trécsényi kövezésnél egy kis holttestre bukkantak a vízirendőrök szerdán. Becsült életkora tizenöt év…”

2008 július 15- én újabb tragédia történt

Minden valószínűség szerint újabb áldozatot követelt a Rácalmás alatti Kis-Duna szakasz szombaton – olvasható a Dunaújvárosi Hírlap 2008. július 15-i lapszámában.  A búvárok hiába keresték azt a falubeli férfit, aki társaival együtt fürdőzött a hídnál.

Ifjabb J.R. életet mentett a hétvégén. A 23 éves fiatalember – aki mellesleg a falubeli önkéntes tűzoltó egyesületnek is tagja – meséli, hogy a barátnőjével mentek le a strandolni szombaton délután a híd alatti partra. Rekkenő hőség volt, számtalan falubeli baráti társaság pihent ott, hozzátesszük: ahogyan ez lenni szokott, ugyanis egyik közkedvelt helye a községnek. Éppen hűsöltek a sekély vízben, amikor megérkezett a négytagú baráti társaság.  

Egyikőjüket ismertem, oda is jött hozzám, váltottunk néhány szót, aztán láttam, hogy elmennek fürdeni. Nem is nagyon figyeltem rá - mondja J.R.

Nem sokkal később kénytelen volt ő is a vizet kémlelni, mert a parton lévő fiatal hölgynek feltűnt valami, mintha egy fejet látott volna feltűnni, de aztán semmi…- biztosan fadarabot sodort a víz, csak rémeket látnak, gondolták az árnyékban ücsörgők. De pillanatokon belül meghallották a segélykiáltást.

Láttam, ahogyan a fiatalember kapálózik a vízben, nem tudott kijönni, mert olyan sodrásba került, hogy hiába próbált kifelé úszni, csak befelé vitte az ár – folytatja az életmentő. Azonnal vízbe vetettem magam, és végül sikerült a partra húznom. Szerencsénk volt, éppen egy kedvező áramlást kaptunk el, különben lehet, hogy vele együtt ott maradok. A fiatalember addigra teljesen kimerült, lila volt a szája, nem sokáig bírta volna már a vízben.

A társaság másik tagját szintén sikerült kimenteni, harmadik társuk segítség nélkül is kiúszott a vízből. A negyediket viszont nem találták sehol. Először abban bíztak: talán sétált egyet, és nem is volt a vízben. Keresték a parton, de rövid időn belül látták, hogy hiába. Ekkor értesítették a rendőrséget.

A helyszínre érkező tűzoltók, búvárok és vízirendőrök órákig kutattak az eltűnt után. A 39 éves rácalmási lakost azonban vélhetően elsodorta a folyó, mert nem találják.  

A Dunaújvárosi Vízirendőrség parancsnoka többek közt azt mondta, a Kis-Dunának azon a helyén nem szabad fürödni, mert műtárgyak – mint például hidak – közelében szabályok tiltják a vízbe merészkedést, mivel a pillérek mögött örvény alakul ki. Plusz a kotrások után kráterek is keletkeznek a medernek azon a szakaszán, amelyek kifejezetten veszélyessé tették. Ezeket a körülményeket figyelmen kívül hagyták szombaton – és hagyják rendszeresen – a Rácalmáson fürdőzők.”

Emlékmű az áldozatokért

„Akikért szól a lélekharang…” címmel 2011. augusztus 13-án írtunk a rácalmási tragédiák kapcsán állított emlékműről:  

„Fischer József és Molnár János közösen készített lélekharangját avatták fel szombaton délután a Nagyszigetre vezető híd lábánál.

Sajnos sokakra kell itt emlékeznünk - fogalmazott az avatáson Schrick István polgármester.

- Az itt élőkön kívül bizonyára nem sokan tudják, hogy sok rácalmási család tragédiája köthető ehhez a helyhez. A lélekharang az ő emlékükért és minden Dunába veszett áldozatért is szól majd itt, a híd lábánál - mondta a városvezető.

Az elkészült lélekharangot Marx Ferenc katolikus plébános, Stermeczki András evangélikus lelkész és Böttger Antal református lelkész szentelte fel.” – olvasható többi között a Dunaújvárosi Hírlap tudósításában.