Lassítás nélkül száguldoztak el az autók a balesetet szenvedett nő mellett

Sokan, sokféle módon és célra használják a közösségi oldalak kvázi nyilvánosabb szegletét, a különféle célokra létesült csoportokat, folyamatosan épülő közösségeket. Vannak, akik bosszúságuknak, vélt vagy valós (ez sokszor képezi vita tárgyát) sérelmüknek adnak itt hangot, ők vannak a legtöbben.  Más konkrét kérdésekkel fordul a többiekhez, segítséget várva. S van, aki egyszerűen csak szeretné világgá kürtölni: van miért és kiért hálásnak lennünk. Nem kell temetni az emberi jóságot. 

Hálás köszönet a családnak, akik a Farkasvermi úton, felmérve a helyzetet, hogy baj van, időt és pénzt sem sajnálva segítettek bicajos balesetem után hazamenni. Addigra már vagy 20-30 autó is elment mellettem... Ők levették rólam a bicajt, majd hazavittek, nyugtattak. Nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok. Otthonról mentő vitt el, tizennyolc varrat lett a vége. Bárcsak mindenki ilyen önzetlen lenne, ha valaki bajba kerül! Minden tiszteletem az övék! - összefoglalója ez azoknak a soroknak, amit egy hölgy posztolt a minap az egyik legnagyobb létszámot számláló fehérvári Facebook-csoportban.

Mi is megkérdeztük a fenti sorok íróját, Katát, mi is történt ezen az ominózus hétvégi napon. 

- Az otthonomtól körülbelül egy kilométerre, mikor a boltból tartottam hazafelé, elestem a biciklimmel. Nem tudtam felállítani - esélyem sem volt rá: félrekezelt Lyme-kór miatt sok marandandó ízületi-gyulladásom van, ami deformációval is jár, a cuccok szétszóródva... - festette le a baleset utáni ijedt pillanatokat.

- Hátranyúlva a lábamhoz éreztem, hogy baj van. Szétszakadt a bőröm, két nagy sebem is lett. Ott álltam az út szélén, sokkos állapotban. Ők ezt látván lassítottak, majd meg is álltak. Kifaggattak, jól vagyok-e, mi történt, megkérdezték, milyen messze lakom. Nagyon kedvesek, rendesek voltak: vigasztaltak, összeszedték a cuccaimat, majd hazavittek. Név nélkül nyugodtan megírhatja a történetet! (s az ok, kérés amiért megszólalónkat Kataként aposztrofáljuk). A hölgy felállította a bicajomat, még a lábamra is adtak egy tiszta párnahuzatot. Beültem a kocsiba, a hölgy pedig felajánlotta, hogy hazateker a biciklimmel. Erőltettem, hogy kifizetem a benzinköltséget, de nem engedték. Hálás vagyok nekik nagyon, ha ők nem jönnek, ott állok tovább a tűző napon - foglalta össze a történetet a jótevőinek nagyon hálás nő, majd hozzátette: - Pedig jól látható volt, hogy baj történt. Húsz vagy harminc autó simán elment mellettem, talán két-három autó lassított, de aztán ugyanúgy továbbment...