Fehérvár polgármestere a fiatalokat is arra biztatja, kezdeményezzenek

- Egy százezres város polgármesterétől valószínűleg nemigen kérdezgetik, hogy jól van-e. Legyen jól, elégedetten végezze a munkáját.

- Jól vagyok, kicsit sajnálom, hogy vége a nyárnak, mert a nyári programok jó hangulatot tudnak adni egy városnak. Apaként egyrészt láttam a nagyokat kicsit lógó orral iskolába menni, a kislányom viszont kifejezetten örült az óvodakezdésnek. A nyári programokból három, számomra nagyon jólesőt említenék: a polgármesterség egyik nagy előnye a főtéri iroda, ahol a nyitott ablakon át azt is hallja az ember, ha a lenti kávézó teraszán egy kockacukrot a kávéba ejtenek. A jó hangulat számomra is mindig nagy élmény. Közel 500 ember azért dolgozott, hogy ez megvalósuljon. A másik jó élményem az Alba Innovárhoz kapcsolódik: ez egy kísérlet, a világban sincs ilyesmi, és az előtáborban résztvevő gyerekek visszaigazolták, hogy ez jó kezdeményezés. És persze a Hello, nyár!, s nem csak a zene miatt. Mindig azt mondják, hogy a fiatalok nem megszólíthatóak, de ez nem igaz. Igenis el fognak jönni a nekik szóló programokra, s bár lehet még finomítani az egészen, ez a kísérlet is beváltotta a hozzá fűzött reményeket – sokan voltak, jól érezték magukat, szerintem személyes élményeket is kaptak a várostól, amelyeket később, amikor egyébként nagyon helyesen úgy döntenek, hogy egy időre elmennek világot látni, magukkal vihetnek innen, és talán ezeknek az élményeknek köszönhetően hazatérnek majd.

- Jó, hogy a fiatalokat említette, de ők azért mégiscsak más korosztály. Jön-e visszajelzés, hogy ők valójában mit szeretnének?

- Fontos interaktívnak lennünk, enélkül ki sem alakulna velük a kapcsolat. Ebben nagyon fontos elem a diákönkormányzati rendszer és a tehetségkutató versenyek (pl. a Versünnep), amelyek után próbáljuk őket menedzselni is. De ott van a Fezen is például, vagy a diáktábor, a városi közös ballagás, amely egyébként az egyik kedvencem. Azt tapasztalom, a népszerű közösségi oldalon szívesen osztják meg ők is a programokról és a városról szóló fotóikat. Ez megint egyfajta kötődést jelent a város és közöttük. Egyfolytában arra biztatjuk őket, hogy merjenek kezdeményezni, ez az egész demokratikus világunk alapvetése. Ha a fiatalok nem mondják el a véleményüket, nem tesznek javaslatokat, adott esetben nem fogalmaznak meg kritikát, akkor hogy fog az egész működni 20-30 év múlva? Mondok egy példát: így valósulhatott meg a Bregyó mögötti kerékpáros ügyességi pálya is. Egy fiatal írt nekem a Facebookon, hogy látott ilyet valahol a világban, és mi lenne, ha itt is létesülne egy. Nyilván minden ötlet nem valósulhat meg feltétlenül, de ha nem is tudunk róla, akkor el sem indulhat egy ilyen kezdeményezés. Arra kérjük a fiatalokat, bombázzanak minket ilyen ötletekkel!

- A boltban a szalámipultos hölgy kifejezetten megkért, hogy a városi parkolási anomáliákról essen szó. Ez a gond az embereket érdeklő első háromban benne van.

- Én is autózom, úgyhogy a közlekedési gondokkal én is találkozom nap mint nap. Azt leszögezném, hogy nem lehet egy 21. századi várost autós szemmel építeni. Ez rossz hír nekünk, autósoknak, tudom. De az tény, hogy ez a város az egy főre eső autók tekintetében országosan az élen jár, ráadásul a járművek száma rohamosan nő, és nem fogunk tudni ehhez igazodó számú parkolót építeni, sem a felszínen, sem alatta. Akkor járunk el helyesen, ha a gyalogos-, a kerékpáros-, az autós- és a tömegközlekedést együtt próbáljuk valahogy kezelni, és megadjuk a lehetőséget az embereknek, hogy a napi rutinjuk során többféle formát is használhassanak – a világ több hasonló városában egyébként hasonló megoldások működnek. Nagyon fontos fejlesztés a déli összekötő út, a Balaton-Fehérvár-Velencei-tó-Budapest kerékpárút is kiemelt jelentőségű, várhatóan az ősszel elkészülnek a tervek, amelyből látni lehet majd a fehérvári nyomvonalat. Szeptember végén várhatóan azt is elfogadja a közgyűlés, hogy a Koch László utcában meg nem épülő parkolóháznál felszabadult összegből 600 milliós forrást kerékpáros infrastruktúra-fejlesztésre fordítsunk a következő 3-4 évben. Fehérvár vezetése viszont nem arra törekszik, hogy minden igényt kielégítsen, mert ez nem fog sikerülni. Az autósok számára törekvésünk minden városrészben kialakítani egy gyűjtőparkolót, ahol az emberek letehetik az autójukat és onnan sétálva elintézhetik az ügyes-bajos dolgaikat. Ehhez képest ezek a parkolók néha lassan telnek meg.

- Eljött az ősz, mik a városvezetés előtt álló legfontosabb feladatok?

- Az egyik az Európa Kulturális Fővárosa pályázat. Hangsúlyoznám, hogy a címet nem célnak, inkább eszköznek tekintjük, mert azt gondoljuk, ennek a városnak van olyan történelmi múltja és jelenlegi gazdasági ereje, hogy fenntartható, modern várost építsünk közösen, ami vonzó az itt élőknek és az otthont keresőknek, a turistáknak is. Az EKF ebben fontos sarokpont lehet: a következő hetek-hónapok kihívása jó pályázatot letenni az asztalra.

- Egyszer már nem sikerült, most hogyan változnak a prioritások?

- Egy egész speciális üzenettel állunk ki, a fenntarthatósággal, ami azt jelenti, hogy Fehérvár költsön annyit az EKF-fejlesztésekre, amennyit megtermel. Fehérvár olyan kulturális fővárosa szeretne lenni Európának 2023-ban, amely az év lecsengése után nem az államtól kéri a létesült intézmények fenntartását. Az államnak azzal teszünk ajánlatot, hogy ezt a fenntarthatóságot hangsúlyozzuk.

- Eger és Debrecen legalább ennyire erősen harcol majd a maga fókuszpontjaival és szlogenjeivel.

- De ennek a szempontnak nem fognak tudni megfelelni. A városi gondolkodás arról szól, hogy önállóan szeretnénk eldönteni dolgokat, ne szóljon abba bele más, képesek vagyunk önállóan létrehozni dolgokat és aztán gondoskodni is azokról. Így hangolható össze a gazdasági erő és a történelmi múltból fakadó jogos büszkeség. Hiszek abban, hogy Fehérvár 10-15 év múlva egy osztrák város szintjére emelhető – azért mondom ezt, mert Graz is Európa kulturális fővárosává válhatott – s megvannak az adottságaink, csak képeseknek kell lennünk egy kicsit jobban hinni magunkban, és tovább látni a például az általam is néha belterjesnek érzett helyi kulturális életen. Azért is kérdeztük meg az embereket erről, mert nem lenne jó, ha mindenki azt hinné, megint a politika döntött el valamit, amire majd elkölt egy jó csomó pénzt. Szerencsére legalább abban van egy alapegyetértés, hogy szeretnénk elindulni ezen az úton. Nőjünk ki egy kicsit a „mezővárosból gazdag ipari város lettünk” gondolkodásból, mert ha nem tudunk az életminőségben is előre lépni a következő 10-15 évben, akkor nem marad meg ez a gazdasági ereje a városnak. A másik prioritás nyilván a költségvetés, a harmadik pedig három nagy fejlesztési program – a kormányzati támogatásból megvalósuló Modern Városok Program, az uniós források és a sajáterős fejlesztések – összehangolása. Ez óriási kihívás, mert bár megvan a döntés és az agyagi háttér, a következő négy évben számos idevágó fejlesztést ebből a több mint 100 milliárd forintból megvalósítani meglehetősen nagy logisztikai kérdés lesz. Mindeközben azért látszik a munkaerő- és kapacitáshiány, és hogy jelentősen növekednek az építőipari kivitelezési költségek.

- Ha éppen nem polgármester, hanem egyszerűen csak fehérvári polgár, akkor személyesen milyen problémák bosszantják?

- Autósként például jövök a Budai úton, és már a negyedik piros lámpánál kell megállnom. A másik, ha nem jut el hozzám egy fontos információ – akár fejlesztésről, programról, hivatali dologról -, így e téren is van mit tenni. És ami nagyon frusztráló tud lenni a polgármesternek és egyben a magánembernek is: a letört pad, a megcsonkított fa látványa, a koncert közben letaposott bokor. Ha tönkretesszük a környezetünket, magunknak tesszük tönkre. Ha ápoljuk, gondozzuk, szeretjük, az életünk válik könnyebbé.