Menekülés Irma pusztító öleléséből! Ahol bárok voltak, ott semmi nem maradt

Kétezertizenöt júliusában úgy érkezett meg a Saint Martin, vagyis a Szent Márton szigetre, hogy meglátogatja a nagynénjét, és nyaral egyet. Aztán annyira megtetszett neki a sziget, az ottani emberek hozzáállása az élethez, hogy úgy döntött, tovább marad. Egy év lett belőle. Fél év itthon tartózkodás után januárban újra kiutazott.

Éppen most tervezte a hazaútját. Kicsit korábban és kicsit kalandosabban ért haza, mint gondolta, és ráadásul nincs is hová visszatérnie egyelőre. A sziget legrangosabb, legnevesebb szórakozóhelyein muzsikált, mindegyiken más napon. Mint elmondta, a Szent Márton-sziget egyfajta turistaparadicsom, ahol kisebb-nagyobb hurrikán gyakran előfordul. Most is voltak előrejelzések.- Már egy héttel előtte tudtuk, hogy jön, de arra számítottunk, hogy vagy feljebb, vagy lejjebb, de elkerüli a szigetet, de arra is, hogy megkapjuk a hurrikán „szemét” . Végül az Irma esetében ez utóbbi történt.

Hogyan lehet felkészülni?

- Komolyan be kell vásárolni hideg élelmiszerből, komoly vízkészletet kell felhalmozni, hogy inni, mosogatni, tisztálkodni tudj, és a lakást is tisztán tartani. Egy komolyabb hurrikán után különösen fontos a lakás tisztasága, mivel mindent kosz borít, és nem tudhatod, hogy mihez érhetsz hozzá, mi fertőzhet meg valami kisebb vagy nagyobb betegséggel. Ilyenkor beszögelik az ablakokat, hogy ne tudjon a lakásba bejönni a szél, amit csak lehet, megpróbálnak rögzíteni.

Korábban is élt már át hurrikánt?

- Hurrikánt még nem, csak egy trópusi vihart, de az közelében sem volt ennek a pusztításnak. Most egy olyan helyen voltam a hurrikán érkezésekor, ahol egy öt méter széles, három méter magas hurrikán sátornak nevezett redőny jellegű, de annál masszívabb szerkezet adott viszonylag védett helyet. Amikor megérkezett a hurrikán szemének első része, az nagyon sok vízzel érkezett. Ezt még tudtuk kezelni. Ilyenkor az első intenzív szakasz után egy órányi szélcsendes rész következik, amikor is megérkezik a második hullám, ami most nagyon erős, olyan négyszázötven kilométer per órás volt. Házakat tüntetett el. Mi voltunk a frontvonalon, mi kaptuk a legnagyobb erejű csapást. Amikor már ki tudtunk menni, azt láttuk, hogy ahol a tengerparton mindenhol bárok voltak, már semmi nem volt, talapzattal együtt tűntek el a házak. A legnagyobb, megpakolt fém konténerek repkedtek, házakra, autókra estek. Elképesztő pusztítást végzett.

Megijedtek?

- Meg. A második hullámban négyen tartottuk két órán keresztül a hurrikán sátrat. Ha akár csak az egyik ajtó is kinyílik, bármi berepülhet, és eltalálhat valakit, de a bútorok is repkedni kezdhetnek. Nagyon meg voltunk ijedve, komoly életveszély volt.

A hurrikán hírére nem akartak eljönni?

- Én próbáltam módosítani a repülőjegyemet, mert pár nap múlva amúgy is jöttem volna haza, de volt, aki megelőzött. Aki tudott, elmenekült, de szigetről van szó, csak repülővel vagy hajóval lehet elhagyni. Talán a hatóságoknak kellett volna az evakuálást megkezdeni. Így rettenetesen sok halott volt. Bár hivatalosan nem kommunikálnak ennyit, de beszéltek háromszázötven halottról is, amit el is tudok képzelni, hiszen a szigetnek volt olyan része, ami két órán keresztül víz alatt volt. A lakóházak is, mert a szél annyira megemelte a tengerszintet. Én szerencsés voltam. Túléltem, és csak egy bőröndnyi ruhám és az autóm bánja a katasztrófát.

A hozzátartozókat tudták értesíteni?

- Másnap elindultunk körbe a szigeten, ahol esetleg telefonálni is tudunk, ugyanis a viharral megszűnt az áram-, a víz-, a telefonszolgáltatás, el voltunk vágva a külvilágtól. Szerencsére néhány ponton volt annyi térerő, hogy egy-két szerettünket el tudtuk érni itthon. A szigeten lévőket persze nem, mert ahhoz nekik is épp akkor kellett volna olyan helyen lenniük. A nagynénémet is csak két nap múlva véletlenül találtam meg. Van, akiről tudom, hogy jól van, de többet nem tudok róla.Könnyen hazajutottak?- Hétfőn elautóztunk a reptérre. A holland oldalon az amerikaiak átvették a fennhatóságot, így először az amerikaiakat menekítették, elsősorban a nőket, gyerekeket, betegeket. Utánuk a hollandok és a franciák, de kötöttek kompromisszumokat is. Hétfőn délután egytől este nyolcig vártunk, de nem tudtunk feljutni egyik gépre sem. Sötétedés után a gépek már nem tudtak felszállni, és mivel kijárási tilalom volt, az éjszakát a reptéren töltöttük.

Miért kellett kijárási tilalom?

- Hatalmas fosztogatások, lövöldözések voltak, szinte háborús övezet volt a szigeten. Olyan hírek terjedtek, hogy kétszázötven rab kiszabadult a börtönből, és fegyverhez is jutottak. De a helyi lakosok közül is sokan indultak fosztogatni, és mindent vittek, ami mozdítható érték. Szerencsére mi másnap az első gépre felkerültünk, ami Guadeloupe-ra ment. Onnan rögtön volt gépünk Párizsba, majd szerencsére onnan is tovább, és szerdán délután már itthon voltunk.