Bodajk, a legendás Fejér megyei zarándokhely

A Móri-árok határán fekvő település, mely nevét a tőle ÉK-re fekvő, népiesen Bodognak (Vértes) hívott hegységről kaphatta, a legrégebbi búcsújáró hellyel gazdagítja az országot. A területet már a honfoglalás előtt is lakták avarok, majd rómaiak. Középkori történetéről sajnos meglehetősen keveset tudunk, ám az szinte biztosnak vehető, hogy küzdelmes időszak volt ez a környék lakói részére, hiszen a Rozgonyiak, a közelben fekvő csókakői vár urai, folyamatosan gyötörték őket.

2008-ban városi rangot kapott a település, ahol a legenda szerint Szent László 1090-ben úgy állította meg a Székesfehérvárra betörni készülő pogányokat, hogy keresztet vetett rájuk. Az itt lévő forrást (szentkút) már Szent István korában is legendák övezték, melyről úgy tartják, vize hétévente elapad, majd újraindul. Vallásos tisztelet veszi körül, gyógyító erőt tulajdonítottak neki, akárcsak a népszerű Bodajki-tónak, melyet gyógyforrások táplálnak, így a reumatikus megbetegedések kezelésére tökéletes a vize.

Először egy kápolna, majd idővel egy barokk templom, a Nagytemplom is felépült a kút köré, melyet 1744-ben a Segítő Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. Az épület kegyképét egészen Passauból szállították Bodajkra, a szóbeszéd szerint pedig több száz gyógyulás köszönhető neki. A Nagytemplom Mária-kegyhely, a zarándokok pünkösdtől október végéig látogatják. A XX. században aztán zarándokudvarrá alakították.

Szűz Mária szobor és a szentkút 

A kegyhelyen történt csodálatos gyógyulásokat hivatalos dokumentumok is megörökítették, ám sajnos a balinkai bánya miatt a szentkút vize elapadt. Mindez azonban nem állta útját annak, hogy a település a mai napig népszerű zarándokhely maradt.

Magát a bodajki búcsújáró helyet a Kálvária és a római katolikus templom teszik ki.

A Kálvária-dombon Szűz Mária, Szent János és három kereszt szobrát találja a látogató, az odáig vezető utat pedig Krisztus szenvedéstörténetének különböző állomásai (stációi) veszik körbe.