A fehérvári informatikus és kosárfonó

A Vörösmarty könyvtár Széna téri tagkönyvtárában október 29-ig állítja ki munkáit, Maroknyi vesszőből csodát művelni címmel. A tárlat megnyitóján Pálfalvi András, a Megyei Művelődési Központ (MMK) nyugalmazott igazgatója faggatta Tolvaj Csabát a gyökereiről és a különleges, ősi kézműves mesterségről. Ők ketten húsz éve ismerik egymást: Tolvaj Csaba ugyanis 2004 óta kosárfonó szakkört vezet az MMK-ban, s nyaranta kosárfonó táborban népszerűsíti a mesterséget.

A beszélgetésen kiderült: Tolvaj Csaba az Őrségi településen, Ispánkon nevelkedett, számára az a falu azóta is a világ közepe, ahová hazajár. Az Őrségben rossz a talaj, az őrségi ember számára természetes volt, hogy nemcsak a földműveléshez, állattartáshoz kell értenie, hanem sok minden máshoz is. Az őrségi ember maga kötötte a kosarat, és vesszőből, szálasanyagból megannyi formás használati tárgyat készített. Ez igazi téli elfoglaltság volt, amit – ahogy mesélte – gyerekszemmel csodának látott, és maga is megpróbálkozott vele. Nehéz idők voltak azok (a kuláklistával, kitelepítésekkel terhes 50-es évek), de mindebből gyerekként szerencsére keveset érzékelt. Azt azonban látta, hogy amolyan „mindent tudó család” az övéké: mindenki ismeri a szerszámok javításának csínját-bínját, a férfiak értettek az ácsmunkához, a nők meg a szövéshez... Tolvaj Csaba is ebben a szellemben nevelődött, emellett rengeteget olvasott, de leginkább a műszaki dolgok érdekelték. A fehérvári Kandó főiskolára került, aztán itt ragadt, s csak 40 év múltán próbálkozott újra a kosárkötéssel, Nagy Kálmán szakkörében. Azt mesélte, nála egyszerűen nem lehetett nem megtanulni a fogásokat. Sorolta, kiktől tanult: Kovács Márton vajtai mestertől és Kis Róberttől, aki az egyik székesfehérvári kosárfonó és fonottbútor-készítő dinasztia utolsó képviselője.

Tolvaj Csaba tárgyai nemcsak mutatós, de rendkívüli igényességgel készülnek. Az általa készített formás kosár, demizson, vesszőből font láda, bútor nemcsak szép, de tartós is – igazi becses kincse lehet a mai otthonoknak. Pálfalvi András az esten arról kérdezte: mi az oka, hogy a vásárokban gyakorta silány, sérülékeny a vesszőből font portéka. Csaba szerint ez nem azt jelenti, hogy a vásározó kosárfonó nem tudja elég jól a mesterség fogásait. A különbség abban rejlik, hogy Tolvaj Csabának kikapcsolódás a kosárkötés, nem kell tömegével előállítania egy-egy munkát. Neki, a hobbikosárfonónak van ideje szép és minőségi tárgyat létrehozni.