Egy evangélikus lelkész dédunokáját keresztelték meg az új kút vizével Csákváron

Erős vár a mi istenünk! – hangzik az evangélikus köszöntés, s olvasható minden evangélikus templom bejárata felett. Szemerei püspök Pál apostolt idézte a szószékről intézett beszédében – Istent láthatatlanként ismerjük, ám kegyelmi pillanatokban és időkben Isten munkája mégis láthatóvá válik. Ilyen volt a reformáció a protestánsok hitvallása szerint, amely Luther Márton fellépésével berobbant a nyugati keresztények világába. A püspök megidézte a prédikátorok küzdelmeit, az elszenvedett gályarabságot, az üldöztetés évszázadát.

A II. József-i türelmi rendelet után épültek az evangélikus templomok, a látható hitvallás tanúi. Csoda, az Istenbe vetett bizodalom tartotta meg kisebbségben is a keresztyének hitét, kitartását.

A hívek összegyűjtötték a pénzt templomépítésre, a török után elnéptelenedett Fejér és Komárom megyékben több helyütt megegyeztek a földesurakkal, hogy idetelepednek, ha szabadon gyakorolhatják vallásukat. A többi között Pusztavámon 1785-ben, Tordason 1790-ben, Csákváron 1792. november 1-jén szentelték fel az új templomot – utóbbit Oroszlány filiáléjaként.

A 225 éves templomban eddig nem volt keresztelőmedence, most mégis szükségét érezték készítésének, hangsúlyozta Szebik Károly lelkész, jelenléte, szépsége emlékeztet saját keresztségünkre, mondotta. Szarka István esperes megáldotta a templom szívében felállított keresztelő kutat (így is nevezik), amelynek talapzatát Szabó Attila helyi asztalos, a kerámia tálat Kodolányi Borbála csákvári fazekas, a Luther-rózsás, feszülettel ékesített kupolát Váraljai Péter sárbogárdi faragó készítették.

Az első keresztelőn egy evangélikus lelkész dédunokáját, a négy éves Ajna Hangát keresztelte meg az új kút vizével Szebik Károly lelkész. Megható volt a szülők és a két fiútestvér, Dániel Andor és Keve Sámuel közös imádsága a szószék-oltár előtt. A csákvári Harmonia Floriana evangélikus kórus magas színvonalú énekével szolgált az istentiszteleten. Az ünnepség végén a csákvári Mészáros Tamás, a Nyugat-Dunántúli Evangélikus Egyházkerület felügyelője egykori lelkészi naplókból idézett – humorral, élettelien. A bejegyzések szerint az akkoriak is hús-vér, esendő emberek voltak.