Meggyújtották az első gyertyát a Püspöki palota udvarán

A Marianum általános iskola csoportja János, a cipészmester történetét adta elő, aki felesége halála után egyedül, nagy szegénységben nevelte kilenc élénk gyermekét. Ha karácsonyi ajándékot nem is adhatott nekik, kárpótolta a gyerekeket a szeretetteljes együttlét, a közös dalolás… Ám a tanmese szerint a gazdag háziurat zavarta a gyerekzsivaj, az önfeledt éneklés, ezért komoly összeget ajánlott a családnak – cserébe csak azt kérte, maradjanak csendben. Az apa ráállt, hiszen úgy gondolta, végre megajándékozhatja csemetéit. Ám a gyerekek végül arra kérték, adja vissza a pénzt, inkább nem kell az ajándék. Számukra nagyobb lemondás, ha nem dalolhatnak többet együtt.

A diákok adventhez illeszkedő előadása után Spányi Antal megyés püspök arról beszélt, az advent az az időszak, amit az emberek – fiatalok és idősebbek egyaránt – talán a leginkább szeretnek. A világ ilyenkor elcsöndesedik, ki-ki mélyebben érez és gondolkodik. A hívő ember várakozik arra, hogy az Isten eljöjjön közénk – mondta – várjuk, hogy találkozzunk vele, kitárjuk a szívünket, hogy lakjon velünk. Életünk végén pedig számot adunk neki arról, hogy mit tettünk…

Ugyanakkor a világ egészen más: még nyoma sem volt az adventnek, a karácsonynak, de már mindenütt az ünnepi dalok szóltak, vásárlásra ösztönöztek. Nemrég valaki egy képet küldött e-mailben: a képen Jézus szerepel ezzel a felirattal: „ Nem emlékszem, hogy mondtam volna nektek: születésemre vásárlással készüljetek”… Spányi Antal hozzátette: Az adventi időszakban nem tudjuk a világ zaját lehalkítani, de a lelkünkben igenis képesek lehetünk csöndet teremteni…

A megyés püspök ezután meggyújtotta a hatalmas adventi koszorún az első gyertyát, és megáldotta azokat a gyertyákat, amelyekkel a családok az adventi gyertyagyújtásra készültek…