Lélegzethez jut az európai acélpiac

Az Európai Parlament jelentős lépést tett előre az uniós piac védelmének érdekében a most meghozott intézkedésekkel – mondta dr. Móger Róbert, a hazai acélipart képviselő Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) igazgatója. A szakember úgy látja, a következő időszak egyik legnagyobb kérdése, hogy a most meghozott intézkedéseket képes lesz-e valóban hatékonyan betartatni az Európai Unió. Mint elmondta, mindez a hazai acélgyártás elemi érdeke, hiszen a gazdasági válságot követő évek visszaesése után idén fellendülőben van a magyar acélipar, melyet még tovább segíthet a kormányzat által megalkotott Nemzeti Acélgyártási Cselekvési Program, amellyel kapcsolatban a térség országgyűlési képviselője, dr. Galambos Dénes is nyilatkozott a Dunaújvárosi Hírlapnak.

Úton az egyenlő feltételeket biztosító verseny felé

„A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés üdvözli az Európai Parlament döntését, melynek értelmében az Európai Unió a dömping megelőzésében a világon elsőként követeli meg kereskedelmi partnereitől, hogy tartsák be a vonatkozó nemzetközi szociális, munka- és környezetvédelmi egyezményeket. Az intézkedés előremutató annak figyelembevételével, hogy a világon egyedül az Európai Unió területén létezik olyan – az acélipari cégeket is jelentősen érintő – klímavédelmi rendszer, amely jelentős többletköltséget okoz a szereplőknek, versenyhátrányt okozva azon cégekkel szemben, ahol a környezetvédelem nem központi eleme sem az állami szabályozásnak, sem a vállalati filozófiának.” – mondta el dr. Móger Róbert. A szakember hozzátette, hogy az MVAE elkötelezett híve a környezet védelmének, valamint a munkavállalói jogok és a munkavédelmi előírások maximális tiszteletben tartásának is. Mint elmondta, örömteli, hogy a hazai acélipari vállalatok – az ISD Dunaferr és az Ózdi Acélművek – folyamatos fejlesztéseket hajtanak végre mind a környezetet kevésbé terhelő technológiák alkalmazása, mind pedig a munkavállalókat védő rendelkezések fejlesztésében.

Ezért kell védeni az uniós acélpiacot

A világon óriási mértékű kapacitásfelesleg alakult ki az acéliparban, főként a fejlődő országokban, ahol a belső piac képtelen volt felvenni a megtermelt acélt. A túltermelés miatt ezen országok vállalatai jelentős exportkényszerbe kerültek. A fejlődő piacok szereplői azonban a termékeiket többnyire dotált energiaárakkal, kevésbé szabályozott gazdasági környezetben, sokszor a környezetvédelmi és munkavédelmi előírásokat teljesen figyelmen kívül hagyva állítják elő, és ennek köszönhetően lényegesen alacsonyabb áron termelnek, mint a szabályok betartásával dolgozó európai gyárak.

A dömpingáron behozott acél újabb nyomás alá helyezte az európai acélipari vállalatokat a 2008-as gazdasági válság után, így ezeknek csökkenteniük kellett a termelésüket. „A kereskedelmi rendszer az unióban rendkívül liberális, így a túltermelésből adódó terméktöbblet többnyire Európába áramlott be. Bár eddig is voltak dömpingintézkedések, de alacsony hatékonyságuk miatt nem voltak képesek távol tartani a dömpingáron értékesítő cégeket az unió piacától. Mindez több ponton is gyengítette az uniós gazdaságot, és a többi között munkahelyek megszűnéséhez vezetett. Az Európai Parlament döntésével a jövőben olyan, unión kívüli acélipari cégek nem juthatnak versenyelőnyhöz, amelyek a környezetvédelmi és munkavédelmi előírásokat nem tartják be.” – összegezte az igazgató. Kiemelte, az unióban nagyjából 320 ezer jól képzett szakember dolgozik, közülük több mint 6 ezren a magyar acélgyáraknál. Az ő sorsukról is szól az EP döntése.

Visszaesés után fellendülés

Az európai acélipar éves termelési szintje a 2008-as válságot követően több mint 10 millió tonnával csökkent annak ellenére, hogy az itt működő acélművek a leginnovatívabbak között vannak a világban. Jelenleg az unióban évente 160 millió tonna acélt gyártanak, amely a globális termelés 10 százalékát teszi ki. A hazai termelés is csökkent a válságot követően, de az idén már újra felszálló ágban van az iparág – éves szinten nagyjából 2 millió tonna acél készül itthon -, amelyhez további lehetőségeket nyújt a kormányzat által az Irinyi Terv keretében kidolgozott acélipari stratégia. Ennek legfontosabb célkitűzései között jelentős a versenyképesség megőrzése, valamint a minőségi modern acéltermékek előállításának elősegítése. A terv kitér például az acélgyártás egyik legjelentősebb alapanyagának tekinthető, újrahasznosítható acélhulladék-export szabályozásának újragondolására is. Mindemellett az MVAE és a kormányzati acélstratégia kiemelt céljai közé tartozik, hogy javítsanak a hazai szakemberképzés feltételein, és a jövőben egyre több fiatal tanuljon az iparágban hasznosítható szakmákat. Az egyesülés igazgatója szerint az acélipar biztos karrierutat kínál mind a szakmunkás, mind a mérnöki területen tanuló fiatalok számára, elsősorban a dunaújvárosi és az ózdi régiókban.

KIEMELT CÉL A SZAKEMBERKÉPZÉS

Dr. Galambos Dénes, a térség országgyűlési képviselője a Dunaújvárosi Hírlap megkeresésére elmondta, fontos kérdés a hazai acélipar segítése a tekintetben, hogy a hazai acélipari gyártók minél nagyobb arányban szerepeljenek az állami beruházások kivitelezőinek beszállítóiként úgy, hogy az iparág jelenlegi technológiai szintje mellett is meg tudjanak felelni ennek. A kitörési pontok egyik legfontosabb eleme azonban Európa-szerte és hazánkban is a magasabb hozzáadott értékű acélok gyártása, amelyeknek legjelentősebb felvevője a járműipar, ahol azonban hazai viszonylatban a jelenlegi beszállítói arányok elmaradnak a lehetőségektől. A többi nagy acélfogyasztó iparágban – mint gépgyártás, építőipar – kedvezőbb a helyzet, de jóval kisebb kibocsátási érték mellett. A magasabb hozzáadott értékű acéltermékek gyártása elsősorban acélipari ágazati fejlesztésekkel, adott esetben egy nemesacélmű létrehozásával érhető el. Az acélipari stratégia ehhez megteremtette a keretrendszert. Az acélipari stratégiához kapcsolódóan hozzátette, hogy nagyon fontos a K+F tevékenység, és a felsőfokú képzés, amelyben a Dunaújvárosi Egyetemnek is fontos szerepe lehet. Ugyanakkor a Dunaferr igényeinek megfelelően várható újabb képzések indítása nemcsak a felső-, hanem a középfokú oktatás terén is, amelynek fontos területe a Dunaferr iskolának, mint szakképző centrumnak a szakmunkásigény kielégítésében játszott szerepe. Az országgyűlési képviselő kiemelte: a Dunaferr sorsa, története szorosan összefonódik Dunaújváros és térsége életével.