„Az ördög nem alszik!” – Mikortól legyen önálló a gyerek?

Bármilyen kis nyugodt, békés településen, településrészen is él az ember, bizonyos kor alatt a kisgyerekeket ne engedjük ki egyedül az utcára – hívja fel a figyelmet a több mint negyven éves pedagógus tapasztalattal rendelkező Buresné Mészáros Edit, akit az etyeki alsós kislány esete indított arra, hogy elmondja tanácsait.

Ahogy azt megírtuk, a rövid idő alatt, míg az iskola előtti kerítésnél várta anyukáját egy kislány múlt héten, egy autóban ülő férfi szólította meg őt, s azt mondta: az édesapja küldte, üljön be mellé. Szerencsére a gyermek visszaszaladt az iskolába, és este elmesélte a történteket otthon, de sajnos nem mindig lehet abban bízni, hogy a gyermek ilyen ügyesen viselkedik. Mi van akkor, ha az illető nem kérdez, hanem cselekszik? – teszi fel a nem is olyan költői kérdést a pedagógus, aki szerint nem lehet rátenni a gyermekre azt a terhet, hogy egyedül oldjon meg ilyen feladatokat.

- Az iskolában, ahol én tanítottam, az alsósokat az ajtóig kíséri a tanítónéni. Akikért megérkeztek, azok mehetnek, a többieket pedig visszakíséri. Ha ez egy nagyvárosi intézményben működhet, akkor egy kicsiben is – mondja Edit, aki persze tudja, hogy ahány család, annyi élethelyzet. Ezért, ha más nincs, teszi hozzá, és az autóból nem tud valamiért kiszállni a szülő, akkor mobilon hívja fel a délutáni tanítónénit, hogy megérkezett, kiengedheti az iskolából a gyermeket.

Otthon is, iskolában is szükséges beszélni arról, mi a teendő, ha idegen elegyedik szóba a gyerekkel, persze mindig a korosztálynak megfelelő szinten. A legkisebbeknek mesekönyv is van a témában, a nagyobbakkal pedig már szerepjáték játszható. Az önállóságra nevelést a pedagógus először hatodik osztálytól, azaz 11-12 éves kortól javasolja.