Karácsony a szerb közösségben

A székesfehérvári szerb közösség híven őrzi hagyományait. A karácsony, Jézus születése a legnagyobb, a legörömtelibb, szeretettel teljes családi ünnep náluk – erről beszélt Dalibor atya is, aki a vecsernye után meggyújtotta a templom udvarán a megszentelt tölgyfa ágakból épített máglyát, a badnjakot. Karácsonyi énekeket énekeltek, és a vecsernyén mindenki kapott egy-egy tölgyleveles ágacskát, amelybe szalmát is kötöttek. (A szerb trikolórt is szokás hozzákötni, de ez persze nem kötelező…) Ez az ágacska kerül otthon a védőszentek ikonjai mögé. Sándorovits László, a székesfehérvári szerb nemzetiségi önkormányzat elnöke azt mondja, jelkép ez, arra emlékeztet, hogy Jézus a a jászolban, szalma között született, a pásztorok pedig, hogy a kisded ki ne hűljön, tüzet gyújtottak, a tölgyfa ág ennek a szimbóluma. Ez az ágacska kerül otthon a védőszentek ikonjai mögé. A tavalyi ágacskát pedig ki-ki elhozza otthonról a karácsonyi tűzgyújtásra, ahol ezekkel az ágakkal táplálják a tüzet, hogy a Jézuska ne fázzon. Régen a házaknál is szalmával hintették fel az egész szobát, manapság ez már nem szokás, de a jelképes mennyiségű szalma és tölgyfaág az ünnephez szorosan hozzátartozik. Karácsonyfát nem állítanak, az inkább a vegyes házasságokban szokás, ahol mindkét karácsonyt ünneplik: az egyiket a feldíszített fenyőfával a másikat szalmával, tölgyággal – mesélte Sándorovits László, akitől megtudom, hogy a templomba járnak oroszok, ukránok is. Az ortodox vallásúak hagyományai helyenként is igen eltérőek: a tűzgyújtás szokása például nem mindenütt jellemző… (Ezt megerősíti a templomkertben egy fiatal, orosz származású fiatalasszony is, akinek a férje magyar: most négy gyönyörű kislányát hozta el a szertartásra. Azt mondja, ő is itt a Rác utcai templomban látta először tűzgyújtás különleges szokását.)

Karácsony előtt a szerb ortodox hívek nagyon szigorú, sőt, kifejezetten kemény negyven napos böjtöt tartanak. Karácsony napján már ehetnek sóval, vízzel főtt bablevest és mákosgubát. A vecsernye után pedig már bővebben étkezhetnek, előkerülnek a húsételek. Hogy vacsorára mit tálalnak, az már mindenütt a családi hagyománytól függ: van, ahol kocsonyát van ahol pulykát… Na és persze kalácsot (diós, mákos mandulás finomságokat) is sütnek – igen finom süteményt kóstóltunk a jószívvel kínáló az asszonyok jóvoltából a tűzgyújtás után… Fontos szokás még , hogy a karácsonyi asztalnál annyi szeletre vágják az almát, ahányan vannak, és azért fohászkodnak, hogy jövőre még többen legyenek – ez a kerek alma persze az összetartozás jelképe is. Egy kupica pálinkát is szoktak inni – nem a mámor kedvéért, hiszen ez azt a kívánságot jelzi: legyenek erősek. Ugyanígy egy kis vizet isznak a tisztaság érdekében és egy kanál mézet esznek, hogy biztosan egészségesek legyenek.

Karácsony első napján tartják általában a szent liturgiát, arra általában a karácsonyra készített ételeket is elhozzák megszenteltetni a családok. Mivel a fehérvári közösségnek nincs papja, Százhalombattáról jár hozzájuk is Dalibor atya, akinek sok a tennivalója más településen is. Ezért a szent liturgiát az idén hétfőn tartják Fehérváron a Rác utcai szerb ortodox templomban.