Életre kelt a szebeni muzsikusok története a Bóbita Óvodában

A Bóbita Óvoda tornatermébe érkező mintegy félszáz óvodás – mindhárom csoport tagjai, a betegeskedő gyermekek kivételével – izgatottan ült le a terembe készített szőnyegre vagy padra. A kezdeti csodálkozást a mosolygós integetés váltotta fel: az általuk jól ismert óvónénik mellett álldogáló idegen emberektől először kicsit megilletődtek. Persze ezt az érzést a nyugdíjasok által énekelt magyar nóták csakhamar feledtették velük, sőt, a gyermekek később már bátran fogták meg egy-egy szereplő kezét, ruháját.

A brémai muzsikusok című Grimm-meséhez hasonlóan A szebeni muzsikusok főszereplői is a szamár, a kutya, a macska és a kakas voltak – akik, bár a drámajátékban nem álltak egymás hátára, hasonszőrű történéseket éltek át, mint az „eredeti” mű hősei.

Ugyanis a szegény gazda és gazdasszony elhajtották a szamarat, amely már nem bírta el a súlyokat; az öregedő kutya az agyonvágás elől, a macska a húslopás miatt menekült el otthonról; a kakas pedig azért lépett le a háztól, mert le akarták vágni egy lakomához. A négy állat azóta a zsiványok tanyáján él, ahonnan ők üldözték el a gazembereket.

A nyugdíjasok a gazdát és a gazdasszonyt, valamint a lókötőket alakították, míg az óvónők a négy főhőst formálták meg. A gyermekek elsősorban az állatbőrbe bújt pedagógusaiknak szurkoltak – de akadt olyan pillanat is, amikor megsajnálták a zsiványokat.

A hatalmas sikert a csillogó gyermekszemek, a fülig érő mosolyok és a percekig tartó tapsvihar mutatta. Ez volt az óvodások és a nyugdíjasok második közös műsora – de kijelenthető: biztosan nem az utolsó...