Ilyen egy borász igazi élete – Interjú Hernyák Tamással

Az idén tíz éves Junibor Egyesület nemrégiben leköszönt elnökével, Hernyák Tamással beszélgettünk a szakmáról, az egyesületről és az etyeki borvidék terveiről, jövőjéről.

Honnan jött az ötlet a Junibor Egyesület megalapítására?

Igazából a szüleink kezdték el fontolgatni, hogy valamit tenni kellene annak érdekében, hogy a fiatalok is aktivizálják magukat. Volt úgy, hogy ugyanabban a régióban tevékenykedtettek a borászok és évtizedek után mutatkoztak be először egymásnak. Innen jött az ötlet, hogy kell egy hely, ahol megismerik egymást a fiatalok. Információcsere, kapcsolatápolás céljából. Így kezdtük el 10 évvel ezelőtt 26-an.

Akkor mondhatni beleszülettél a szakmába? Eszedbe sem jutott más területen próbálkozni?

Azt nem mondanám, hogy beleszülettem. Édesapám is később kezdett el borászkodni, amikor ő 1997-ben elkészítette az első palack borát akkor én már 12 éves voltam. De az kétségtelen, hogy szőlők közt, borvidéken cseperedtem fel.

Persze ettől még nem egyértelmű, hogy valaki borász lesz. Mint például egy programozó fia sem lesz feltétlen programozó. Aki látja a szülein, hogy mit dolgozik és szembesül a szakma pozitív és negatív oldalaival az tud magabiztosan szakmát választani. A borászat kiváltképp egy olyan szakma, ami rivaldafényben van, ezért nagyon sokan félreértelmezik.

Mit értesz azon, hogy rivaldafényben van a szakma? Ezt kifejtenéd bővebben?

Egy példával szemléltetve: Egy gyönyörű szép tavaszi napon, hétvégén kijönnek hozzánk a vendégek a teraszra, szépen vasalt ingben Hernyák Tomi üdvözli őket, kihozza nekik a fényesre törölt kristálypoharakba töltött bort, beszél róla, ódákat zeng az ízéről, jól érzik magukat, miközben jazz zene szól a háttérben. Úgy érzik a mennyországba csöppentek és irigykednek, hogy a borásznak van a legjobb élete a világon.

Azt persze senki nem látja, hogy nekünk ez a jéghegy csúcsa, ami kilátszik a vízből és alatta ottvannak a dolgos hétköznapok. Amikor reggel korán a traktorra ülünk, hogy 9-10-re befejezzük a permetezést, vagy mínusz fokokba metsszük a szőlőt, vagy a tartályba mászva kaparjuk le a borkövet a faláról.

Mint minden szakmának, ennek is megvannak a nehezebb pillanatai. Az a jó, ha az ember úgy választ szakmát, hogy tudja A-tól Z-éig, miről szól. Ebben nagyon fontos szerepe van a családi gazdaságoknak.

A legtöbb tagotok így került bele a borász szakmába, családi gazdaságok által?

Igen, a legtöbb tagunk családi gazdaságból való. Hibáinkból tanulva már vagy csak elsőgenerációs borászokat vettünk fel, akinek saját tulajdonú borászata van, vagy olyan többgenerációst, ahol az édesapa vagy a nagypapa is borászkodott, és a fiú vagy lány is borász.

Országszerte hír a médiában, ha valakit felvesztek. Ennyire nehéz Junibor taggá válni?

Ennek is két oldala van, mint minden éremnek. Az egyik, hogy mi belülről mit gondolunk erről, illetve hogy kifelé mit gondolnak rólunk azok a borászok, akiket nem tudtak felvételt nyerni. Most vagyunk 40-en, de feltudnék sorolni még legalább ennyi fiatal borászt, akinek jó borai is vannak. Viszont azt nem tudjuk megtenni, hogy egyik napról a másikra felveszünk 80-an új tagot. Ennyi emberrel már nem tudnánk normális közgyűlést összehívni. Ötletekben, gondolkodásban, célkitűzésben hatalmas káosz lenne, így apránként növekedünk, hogy az új tagok ne tudják olyan szinten befolyásolni az alapítók célkitűzéseit. Legtöbb tag tavaly lett felvéve, 5 ember. És igen, egy elég nagy megtiszteltetés, nem mondom, hogy felér egy életműdíjjal (mert egy huszonéves, hogy kaphatna életműdíjat), de egy jó visszaigazolás, ha valaki 20 évesen be tud kerülni a Juniborba.

Tulajdonképpen mi úgyis tekintünk a Juniborra, mint egy akadémia, ahova, ha valaki bekerül körülbelül 10 év alatt ki tud venni annyi pluszt, amivel feltudja futtatni a saját borászatát, tud tanulni, és egy nagyon jó kapcsolati rendszerrel fog rendelkezni. Megismer 40-en borászt.

Évente négyszer-ötször van találkozónk, valamikor külföldre kirándulunk, belföldön is képezzük magunkat. Legutóbb januárban volt egy egésznapos gyakorlat a metszésről. A Kertészeti Egyetemről jött egy professzor és tartott nekünk előadást. Illetve a marketingben is tudunk segíteni a fiataloknak.

Szinte minden borvidékről van tagotok, hogy tartjátok napi szinten a kapcsolatot?

Sajnos nincs még minden borvidékről. Ugye 22 borvidék van Magyarországon, és még nem tudtuk lefedni mindet. Egyébként mindig cél, hogy új tagokkal együtt új borvidékek is jelenjenek meg az Egyesületben. Idén ugye Barcsa Botonddal Neszmély, de vettünk fel egri, tokaji, köveskáli borászt is.

Fiatalok vagyunk, így a közösségi médiát használva tartjuk napi szinten a kapcsolatot. A Facebookon van egy zárt csoportunk, ott bárki bármit ír (dugóra van szüksége, elromlott egy gépe) segítünk, de ugyanúgy hívjuk egymást telefonon, illetve gyakran meglátogatjuk egymás pincéjét. Negyedévente rendezünk találkozót, ami nagyon klassz: összejönni egy borvidéken, találkozni a kollégáiddal, akik a 10 év alatt a barátaid is lettek. Komoly kapcsolatok, igaz barátságok szövődtek itt Juniboron belül.

Akkor ez nemcsak egy Egyesület, baráti társaság is.

Abszolút. Van pár srác, akivel együtt jártunk már egyetemre is. Őket lassan 14 éve ismerem, ami elég hosszú idő a mi életünkben. Például tavaly a Gál Titi felkért, hogy legyek a fiának a kereszt apja, ez úgy gondolom egy elég szép bizonyosság arra, hogy milyen szoros közöttünk a kapocs.

Nemrég az élen is váltás történt. Mit gondolsz az utódodról?

Igen, bár maradtam az alelnök, a kétéves elnökségi ciklust tavaly zártam. Szerintem egy ilyen dinamikus és fiatal egyesületben jó a frissítés. Én nagyon hiszek abban, hogy Gál Tibor, aki váltott engem új ötletekkel, motiváltsággal viszi tovább az egyesületet. Mögé beállva azt látom, hogy nagyon jó irányt fog felvenni. Apró változtatásokkal, de a Junibor 10 év után is meg fog tudni újulni.

Ha jól olvastam a portálotokon 40 éves korig lehet valaki az Egyesület tagja. Belegondoltatok milyen lesz majd kilépni?

Senkit nem akarunk kizárni, egy baráti társaságból nem is lehet kizárni. Ha egy száraz, pusztán szakmai alapokra épülő társaság lennénk, akkor 40 éves kor után tényleg elköszönnénk egymástól, de itt nem erről van szó. Vannak köztük olyan szinten aktívak, hogyha azt mondanánk, hogy nem jöhetsz a következő találkozóra az nekünk lenne rossz. Másrészről bejönnek a fiatalok, kitől tanuljanak? A legtöbbet az idősebb tagjainktól tudnak.

Akik 40 év felettiek, de még aktívak ők maradhatnak, bár szavazati joggal nem rendelkezhetnek, az egyesület célkitűzéseibe, ötleteibe nem szólhatnak bele, ennek ellenére bizonyos részeit tovább élvezhetik a közösségnek, amíg szeretnék. Ezt persze mindenki maga érzi, hogy mikor válik neki ez teherré. Az embernek változnak a prioritásai. Amikor az embernek családja lesz, vagy komolyabb részt vállal a cég vezetésében, akkor áthelyeződnek a súlypontok. Ez a természet rendje. Mindenkinek saját magának kell belátni, mikor adja át a stafétabotot a fiataloknak.

Úgy gondolunk erre, mint egy diák, aki elvégezte az egyetemet, de büszkén viseli az egyetem pulcsiját, vagy szívesen mentorálja az éppen aktív fiatal diákokat.

Teljesen elvágni nem szeretnénk a „köldökzsinórt”, de persze hogy ez egy állandóan fiatalos meg-megújuló Junibor legyen, ehhez az kell, hogy töltsük fel fiatalokkal az Egyesületet és engedjük el a kezét néhány idősebb tagnak.

Visszatérve kicsit a szakmára. Országos viszonylatban, milyennek számítanak a helyi borok?

Az elmúlt húsz évben nagyon sokat változott pozitív irányba. Nemrég néztem egy kimutatást a 22 borvidék népszerűségéről és a nyolcadik helyen volt az Etyek-budai borvidék, ami szerintem egy elképesztő adat. Ennek nyilván oka, hogy Etyek közel van Budapesthez, illetve sok jó program fesztivál van itt, de másik körben a borokat is minősíti, hiszen Etyeken az elmúlt 10-15 évben csodás chardonnay, pinot noir sauvignon blanc borok születtek. A pezsgőről nem is beszélve, nekünk ez lesz a kiugrási lehetőségünk. Az etyeki pezsgő lesz olyan minőségi termék, ami megtudja majd különböztetni Etyeket más borvidékektől. Mint Tokajt a kiváló furmint vagy aszú, Mórnak ezerjó, vagy Szekszárdnak a kadarka, ami az egyedi tájegységre jellemző fajta.

Etyeken ez a pezsgő lesz. Ezen dolgozunk jelenleg az Etyeki eredetvédő mozgalommal. Több tucat kollégával, akik már készítenek etyeki kézműves pezsgőt, egy saját eredetvédelmet dolgozzunk ki a pezsgőnek.

Az Etyek-budai borvidék számára, akkor a pezsgőben van a jövő?

Én ezt predesztinálom. Azt tudni kell, hogy a pezsgővel nem lehet egyik napról a másikra piacra lépni. A 2017-ben szüretelt szőlőt, 2018 nyarán tesszük a palackba és legalább 2 évig érleljük a seprőn. 2 év után megfosztjuk a seprőtől és akkor kerül a bele a palackot lezáró parafadugó, és a leszorító fém drótkosár. 2020 nyarán tudnánk előjönni vele a piacon. Úgyhogy ez egy lassú építkező folyamat. Nekünk már a nulladik kilométerkőnél meg kellett állapodnunk bizonyos dolgokban, mert ha később kellene összekovácsolni egymás stílusát az nehezebb lenne. Előre megállapodtunk például fajtákban.

Az Etyek-budai pezsgő most is létezik 40 különböző szőlőfajta használatát engedélyezi és összesen 9 hónap palackos érlelést ír elő. Ezzel szemben akarunk mi egy szigorúbb rendszert létrehozni, ennek a neve Etyeki Eredetvédett Pezsgő.

Elképzelhető hogy 2020 szilveszterén már ezzel koccinthatunk?

Az nagyszerű lenne, ha 2020 szilveszterére már hivatalosan bejegyzett oltalom alatt álló kategória lenne az Etyeki Eredetvédett Pezsgő.

Minden borvidék ezen dolgozik, nemcsak Etyek, hogy legyen egy-egy olyan terméke, amivel ki tud állni és a piramis csúcsára teheti.

Mit szeretsz legjobban a szakmádban?

A traktoron ülni szeretek legjobban, mert az egyet jelent a jóidővel. Munkák közül ez az, ami engem legjobban kikapcsol, ott nem hallom, ha csörög a telefon, mert úgy zúg a traktor és hamar lehet látványos eredményeket elérni. Egy soron végig megyek, visszanézek és már gyönyörűen le van kaszálva a fű, vagy felvan tárcsázva a föld. Ez a legpozitívabb dolog számomra. A másik persze, mikor megkóstolja az ember a kierjedt bort és tetszik neki.