Ki az: kenyeret süt és sört főz? Nem más, mint a magyaralmási kőművesmester

Tóth Zsolt és felesége, Tóthné Simon Marianna tősgyökeres magyaralmásiak. Az általános iskolában egy osztályba jártak, ami egy kis faluban még nem akkora dolog, de ráadásul egy napon is születtek. Idén lesz 40 éve, hogy ők ketten összetartoznak. – Az általános után a budapesti Lékai János hajózási szakközépiskolába jártam. Tengerész akartam lenni. De aki nem volt még katona, nem mehetett a tengerre, nehogy disszidáljon. A Dunán kaptam munkát, Regensburgtól le egész a Deltáig bejártam a folyót – meséli a férfi, aki a többszöri halasztás után töltötte ki a katonai szolgálatot. Amikor leszerelt, a bátyja mellett „inaskodott”, aki kőműves. Szakmunkás bizonyítványt szerzett, mestervizsgát tett, s egy ideje már mint építőmester dolgozik.

Tóthék családi háza kívül-belül különleges, mondani sem kell, hogy Zsolt építette 1988-ban. Korábban sokat beszélgettek majdani otthonukról Mariannával, s aztán egyszer egy éjszaka alatt papírra vetette a férj a ház tervét, amihez a tervezőmérnöknek jószerével már csak a nevét kellett adnia… A ház egyik különlegessége a nappaliban álló kemence, ami nem csak díszként szolgál. Zsolt ebben süti a kenyeret, amelyet legutóbb néhány hete az faluház udvarán tartott kolbásztöltő versenyen is bárkinek alkalma volt megízlelni. Este kilenckor dagasztotta be a kenyeret, s hajnali egykor tette a szakajtókosárba. Még úgy is kelt néhány órát, aztán hajnali fél négykor került a kemencébe, amit előtte már két órán át fűtött – mondja Zsolt arról, miként készült a hat szép kenyér a falu előbb említett jeles napjára. S honnan jött az ötlet, hogy kenyeret süssön?

– Számomra ez magától értetődő dolog volt. Az édesanyám gyerekkoromban minden csütörtökön sütött. A fateknő pedig, amiben a tészta készül, Andor bácsié és Maris nénié volt. A teknő falára száradt régi tészta, a vakaró felhasználásával készült az első kovász. A recept pedig pofon egyszerű: a kenyér elkészítéséhez liszten, vízen, són kívül nincs szükség semmi másra, legföljebb kis jó szándékra meg szaktudásra – mondja Zsolt, aki az említett kolbásztöltő versenyen saját maga által főzött sörrel is megörvendeztette ismerőseit.

A sörfőzés, hasonlóan a kenyérsütéshez, szintén a családi tradíció része. A nagymamája, és annak fiú testvére is főzött sört – tudtuk meg a férfitól.

Zsolt söre méretes lábasban, a gáztűzhelyen készül. Hozzá komlót is maga termeszt a garázs mellett. A házi sörfőzés nagy előnye a bor készítésével szemben, hogy míg a szőlősgazda évente csak egyszer szüretelhet, ő akár hetente is tud sört főzni. Többfajta árpalevet is előállított már Zsolt, de mind közül a legbüszkébb a Zöld ló nevezetű kreációjára.

A mondás szerint zöld ló meg okos tót nincsen. Nos, ez olyan eltalált sör, hogy amikor először kóstolták, azt mondták: ez nem létezik, ilyen nincs – lebbenti fel a fátylat a talányos névadásról Tóth Zsolt.

A beszélgetés ezen a pontján azt gondolom, mással már bizonyosan nem tud előrukkolni a házigazda. De tévedtem. Kiderült ugyanis, hogy Zsolt chilipaprikát is termeszt, kiváló pálinkákat főzet, és nagy szakértője a sonkakészítésnek. A chilipaprikája olyan, mint az izzó láva. A férfi által nevezett öt pálinka pedig kivétel nélkül aranyérmes lett a magyaralmási pálinkaversenyen. A sonkája pedig nem kevesebb, mint másfél-két évig is érik. Ahhoz, hogy ennyi ideig elálljon az udvaron, a füstölőben felakasztva, disznózsírból, rizslisztből, sóból és borsból álló balzsammal keni be fél esztendő eltelte után a disznócombot az almási kőművesmester. A sokoldalú férfinak ügyes kezű a felesége is. Marianna is sok mindenben kipróbálta magát, végül a varrásnál kötött ki. Táskát, terítőt, játékot és díszeket egyaránt varr. Korábban szinte minden közösségi megmozdulásnak részese volt a faluban, de mióta óvónőként dolgozik, kevesebb az ideje – mondja.