Megemlékezés Mányon: Örökre hiányoznak az elveszítettek

Az alig kétezerötszáz lelkes Mány község a két háború alatt 286 élettel – katona és civil – adózott a hazának és hatalmaknak, az 1946-os német kitelepítéskor 354 magyarrá lett sváb távozott kényszerűen a szülőhazájának tartott faluból. Ők mindörökre hiányoznak, s utódaik sem születhettek meg a haza gyarapodására, hangzott el a megemlékezésen. Az 1943. január 12-iki doni áttöréskor a 207 ezres magyar hadsereg mintegy 100 ezer katonája esett el, fagyott meg a jéghideg pokolban – évtizedekig még elsiratni is tilos volt őket. A Szálasi hatalomátvétel után pedig 1945. február 11-dikén indult meg a német-magyar hadsereg kitörése a budai Várból, a fővárost körülzáró szovjet gyűrűből. Mányig elértek a magyar katonák, a községben már december óta dúltak a harcok. E szörnyűségesen fájdalmas történelmi dátumokról emlékeznek meg évről évre Mányon, amelyet az önkormányzat és a református egyházközség szívbéli kötelességeként kezel.

A fájdalom az összmagyarságé, az itteni maroknyi megemlékező a helyi történések felelevenítése alkalmával minden hős-áldozat előtt tiszteleg, hangsúlyozták Mányon. A Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Történelmi Vitézi Rend, néhány eredeti második világháború katonai egyenruhát viselő résztvevővel a református templomba vonult a történelmi zászlók alatt, majd vissza, a Melocco Miklós által restaurált turulmadárral ékesített első és második világháborús emlékműhöz. Kivonultak Mány határába, a Vár-beli kitörést, s a katonai találkozást megörökítő emlékműhöz is, elhelyezni az emlékezés virágait mindkét helyütt.

Az ünnepi istentiszteleten Szabó Ferenc esperes, püspökhelyettes a mai vallási korszellem ellentmondásosságára hívta fel a figyelmet, a keveredő világnézetek elbizonytalanító következményeire. Hangsúlyozta: a magyarság Krisztus melletti elköteleződésére épül a keresztény felekezetek ereje, az egyéb „beszivárgó egységek” gyöngítik hitünket, tartásunkat. Szabó Zoltán polgármester házigazdaként köszöntötte a vendégeket, megidézve a mányi háborús eseményeket. A kilencvenkét esztendős Payer Jánost 1946-ban telepítették ki Németországba, azóta ott él, rendszeresen hazajár. Ékes magyarsággal mesélt személyes emlékeiről azokból az időkből. Soltész Gyula, a Történelmi Vitézi Rend főszékkapitánya korabeli frontkatonai naplókból olvasott fel, Hunyadi László főkapitány pedig a jelenlévő katolikus plébánosnak, Kelényi Tamás Józsefnek adta át az adományként restaurált templomi örökmécsest. A közös ima és éneklés után díszmenetben vonultak a koszorúzásra, s a művelődési házban költöttek el egyszerű ebédet az önkormányzat meghívására.