A mindennapok civil hőse: Turda Sándor

Édesanyja Pesten, József Attila szülőházával szemben töltötte várandóssága utolsó napjait, így Sándor a Baross utcai szülészeten látta meg a napvilágot – onnan tértek vissza a Tordas melletti tanyára, ahol az első évek teltek. Az általános iskola után a fehérvári 320-asban tanulta ki a fényező szakmát, és 1971-ig az Ikarusban tette színesebbé maga körül a világot. A sorkatonaság után 1975-ben megnősült, a rákövetkező két évben pedig két fia született. Az Ikarus után Baracskán dolgozott, majd 1998-ban elindult a tordasi polgármesteri székért, ám a választási küzdelemben alulmaradva korengedménnyel nyugdíjba vonult – hogy az igazán aktív élete végre elkezdődhessen.

Tenni akarván a helyi közbiztonságért, a kilencvenes évek elején alapítója lett a tordasi polgárőrségnek, amelynek hosszú évekig vezetője is volt. Az idők során, a felvállalt tengernyi közösségi munka és felelősség a település nélkülözhetetlen alakjává emelte. Ő az, aki meglátja az esemény mögött a szükséget, a szükségletre pedig megoldást talál. Tordas romló-bomló, üresen álló Sajnovics-kastélyának kulcsait annak idején megszerezte a vagyonügynökségtől, hogy maga ügyeljen a lezárt belső terek értékeinek érintetlenségére. Nem kap érte pénzt, de közös kincs, és valakinek gondot kell viselnie a közösre is. Ha épp nincs kéznél megoldás: ő maga a megoldás. Betegeket szállít, viharban, árvíznél áll helyt. A nap 24 órájában elérhető.

Ahogy járőrözve végiggurul Tordason, az öreg Vectrát már messziről felismerik. Kéz­emelve köszöntik jobbról és balról is. Ha az ember odafigyel, csak akkor látja: igazából szalutálnak.