Visszatér az élet, zúdul a tavasz

Rózsaszín, piros törést kapott a fény, ahogy az ereken, vékony bőrön keresztül hatolt. A kicsit még erőtlen, hideg sugarak adtak mégis erőt nekem is, és szinte éreztem, ahogy a fák, bokrok, bogarak és a föld felbuzdul körülöttem. Tér vissza az élet, zúg a fák száraz kérge mögött, és a gyengécske kis ágakon már sarjadzik a kibomlani vágyó friss tavasz. A hosszú, fekete telet oldani kell! Kívül-belül egyaránt. Állatban, emberben, szívben, kőben, fában, levegőben. Emlékben, álmokban, reményben és félelmekben is. Jó volna már felengedni, felmelegedni, a fényt beengedni, és hagyni, hogy a tavasz rázúduljon az életünkre! Bár még láthatatlan, de ott van. Színeket hoz, fényt és esőt, szagos viharokat. Izgalmas körbe fordul a spirál.