2018.04.25. 11:51
Kazahsztáni küldöttség érkezett az abai gimnáziumba
Különleges volt a keddi nap az abai gimnáziumhoz kapcsolódó emberek életében: Szent György-napot ünnepeltek, ráadásul Kazahsztánból érkeztek vendégek az intézménybe.
A honfoglalás kori nemezsátor fotóját Almasbayeva Kalamkas Kalievna igazgató tartja, tőle jobbra az abai intézményvezető, Szilasy György áll
Fotó: Szanyi-Nagy Judit / Fejér Megyei Hírlap
Almati Kazahsztán legnagyobb városa, sőt, egészen 1997-ig az ország fővárosa is volt. A több mint 1,5 millió lakosú településről tegnap egy huszonöt fős delegáció érkezett a fővárosi önkormányzat meghívására az országba, majd közülük páran Abára is ellátogattak.
– Mándoky Kongur István a kapocs Almati és Aba között – avat be a részletekbe Szilasy György, az Atilla Király Gimnázium, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója.
– A kazahsztáni városban ugyanis pár éve létrejött egy olyan iskola, amely a híres magyar nyelvész, turkológus nevét viseli, és hasonlóan működik, mint a mi intézményünk: van egy gimnáziumi, egy általános iskolai és egy művészeti alapiskola része – teszi hozzá az intézményvezető.
Mándoky Kongur István hagyatékához közel állnak az abaiak, hiszen a helyi iskola udvarán egy kazah, az 1992-ben elhunyt nyelvészhez fűződő több száz éves jurta is áll, sőt mi több, a gimnáziumi Atilla király elnevezés szintén a keleti kötődést hangsúlyozza.
A találkozó során egyéb érdekességek is elhangzottak: Kossa Lajos polgármester például az Aba határában fekvő Bodakajtor eredetéről beszélt, melyet Mándoky is kutatott. A nyelvész személynévből eredeztette a településrész nevét, melynek eredeti kun alakja Qaytïr vagy Qaytar lehetett. A szó jelentése: a visszatérő, aki visszatér.
A már hosszú idő óta tervezett látogatás során a kazah küldöttség tagjai alaposan szemügyre vették az iskolát, és mint elmondták, nagyon örülnek annak, hogy a településre látogattak. Örömmel látták ugyanis, hogy az ide járó fiatalok az életet tanulják (például saját maguk készítenek késeket, játszanak hangszereken, vagy faragnak egy olyan faliórát, amely a tanári szobát díszíti), de örömmel konstatálták azt is, mennyi közös szó, motívum van a magyar és a kazah örökségben, nyelvben.
Ez utóbbi tényezőre külön rávilágítottak az egymástól kapott ajándékok: egy helyi tanárnő által kézzel készített, gránátalma-motívumot mintázó takaró (melyet a kazah Mándoky Múzeumban állítanak majd ki), illetve egy rekonstruált, honfoglalás kori nemezsátor fotója, melynek kivitelezésében annak idején Mándoky is segédkezett.
A gimnáziumnak és az önkormányzatnak fontos célja, hogy az ősi szálakat kutassa, de – mint Kossa Lajos polgármester fogalmazott – ahogyan a múlt szálai összefűződnek, jövőt is szeretnének építeni. Aki pedig a két országot, települést összeköti, az Mándoky Kongur István.