Óvjuk a villanyoszlopokra költöző békavadászokat

Manapság már valóban szinte mindennek van világnapja: a csokoládénak, az ölelésnek és a barátságnak is. Azért persze találunk „indokolt” napokat is az ünnepek garmadája között – ilyen például a május 10-ei madarak és fák napja, valamint a május 14-ei vándormadarak világnapja.

A programok célja nemes, előbbi például a fiatalság természetvédelem iránti elköteleződését hivatott kialakítani, erősíteni, már több száz éves hagyományként. Előzménye az 1902-ben, a madarak védelmében kötött párizsi egyezmény, amelyet követően Chernel István ornitológus megszervezte az első alkalmat. 1906-ban pedig már egy, Apponyi Albert vallási és közoktatásügyi miniszter által kiadott rendeletben előírták, hogy az elemi népiskolák dolgozói, tanulói minden év májusában vagy júniusában kötelesek megünnepelni a madarak és fák napját.

Nem mellesleg mindkét itt említett személy köthető megyénkhez, Chernel István külön a madarak és fák napjához is: édesanyja főnemesi származású, tolnai Festetich gróf volt, az ornitológus emlékezetét pedig a Velencei-tó környékén őrzik. Itt az 1959-ben felavatott madárvárta viseli Chernel nevét, az agárdi strand bejáratánál rá emlékeztető tábla áll, de ugyanitt iskolát és utcát is elneveztek róla.

A megyeiek számára tehát, amint látszik, fontos a madárvédelem. Az imént felsoroltakon kívül alátámasztja ezt az is, ahogyan az északi megyei településen, Száron bánnak egy gólyapárral a helyi lakosok. Ugyanis 1964 óta először van gólya a településen.

– Azelőtt másmilyen volt a szári táj. Tavasztól nyár közepéig vízállásos terület volt itt, békákkal, védett halakkal, amelyek folyamatos élelmet biztosítottak a gólyáknak. Aztán, amikor a szóban forgó évben kikotorták, mélyítették a patakokat, a terület kiszáradt, ennek pedig a természet látta kárát – mondja Klébert Antal természetvédelmi őr.

Gyorsan pontosítunk is: néha-néha felbukkant egy-egy gólya a településen, de huzamosabb ideig nem maradtak ott.

– 1989 májusának elején egy fiatal gólyapár tűnt fel Száron, ám mivel fiatalok voltak, nem költöttek, így ismét gólya nélkül maradtunk. Pedig voltak próbálkozásaink: jómagam az udvaromban állítottam fel egy házilag készített gólyafészket, amely lényegében egy faoszlopra tett autókereket jelentett. Akkor egy télre elvonulni nem tudó, gyenge gólya került hozzánk, amit etetgettünk, pátyolgattunk, de sajnos tavasszal megette egy róka. Egy másik példány pedig áramütést szenvedett – részletezi Antal.

Ezek a problémák jól mutatják, milyen veszélyeknek vannak kitéve a gólyák. A madarak ugyanis a biztonságosabb fák, kémények helyett ma már rendszerint villanyoszlopokra költöznek.

– Nem tudjuk, mi ennek az oka – mondja a természetvédelmi őr –, de valószínűleg nagyban befolyásolja döntésüket, hogy ezekhez az oszlopokhoz a kétméteres szárnyfesztávolságukkal könnyen odaférnek. Azonban az áramütés mellett a gázolás is nagy veszélyt jelent rájuk nézve: a szelíd gólyák, mint amilyenek a jelenlegi száriak is, leszállnak a földre, a fészek közelében sétálgatnak, akár az alatta lévő útpadkán. Ha egy autós nem figyel, könnyen megtörténik a baj. Volt is erre példa nemrég, Zsámbékon három évvel ezelőtt újítottak fel egy fészket, amelybe idén végre beköltözött egy gólya. Azonban az állatot a belterületen elütötték – teszi hozzá. Száron a madarak és fák napját megelőzően jelent meg a gólyapár, beköltözve a Rákóczi úti központba. A fészket gyakorlatilag egy hét alatt felépítették, a napokban pedig minden jel arra utalt, hogy elkezdtek költeni is.

– A béléses anyagokat, a fűszálat, avart csak a hím hordta, a tojó pedig egész nap ücsörgött a fészekben. Üröm az örömben, hogy a költést igen későn kezdték el, hiszen normális esetben május közepén kellene kikelniük a fiókáknak, amelyek júniusban repülnek ki. Ezek a fiókák csak augusztusban tudnának kikelni, és így nem lesz idejük megerősödni, felkészülni a vándorútra. Ez pedig azt jelenti, ha lesz is erejük elhagyni a fészket, a nem megfelelő kondíciójuk miatt valószínűleg elsőként éri őket baj. A másik forgatókönyv, hogy itt maradnak télre – amely egyre jellemzőbb a gólyák esetében, mivel a hazai telek enyhébbek –, ekkor rendszerint a helyiek pátyolgatják őket – mondja Antal.

Azonban a minap – egy sajnálatos eset kapcsán – a száriak megbizonyosodhattak arról, hogy valóban tojásokon ült a nőstény.

– A közelmúltban Szárra érkezett éjszakai zivatarban, esőben kigyulladt a gólyafészek, a teljes faluban áramszünet volt. A tűzoltók kivonultak a parázsló helyszínhez, a leégett fészekanyagban pedig legalább két tojás maradványai látszottak. Felvettem a kapcsolatot az illetékes E.on képviselőjével, a szakemberek pedig felállítottak egy új faoszlopot a mostani mellé. Arra egy gólyakosár is került. Szerencsére a gólyák túlélték a haváriát, reggel mindketten a régi fészek helyén álldogáltak. A sors iróniája, hogy másnapra három gólyánk lett, egy példány az új faoszlop tetején állt, kettő pedig a régi fészek helyén – mesél az elmúlt napok történéseiről Antal.

A szári madarak érdekessége még, hogy a tojó színes gyűrűt visel, amelynek adatait sikerült a száriaknak egy jó minőségű távcső segítségével leolvasniuk. Így derült ki az is, hogy a madár öt évvel ezelőtt, 2013-ban kelt ki egy tápiószelei fészekben, ott lett meggyűrűzve. Miután elvonult, három év múlva Dunatetétlen település határában figyelték meg ismét, azt követően pedig most, Száron.

Hogy mi lesz a gólyák sorsa, nem tudni. Ha változtatják a stratégiájukat, és megpróbálkoznak az átteleléssel, a száriak biztosan segítenek nekik. Hiszen – mint Antal elmondta – a lakók rendszeresen gallyakat hordanak nekik, és a templomba jövet-menet is folyamatos beszédtéma a gólyák sorsa.

A természetben minden mindennel összefügg

Fejér megyében – természeti adottságaiból adódóan – nagyon jó madárvilág él, sőt, a megyét egy úgynevezett ökológiai zöldfolyosó is keresztezi. Ez a fogalom azt az útvonalat takarja, amelyet a madarak tavaszi és őszi vonulásukkor használnak, pihenőhelyet és élelmet egyaránt megtalálva itt. Mint azt Klébert Antal hangsúlyozza: a madarak és fák napjához kapcsolódva külön kiemelendő, hogy a természetben minden mindennel összefügg. Ugyanis a megfelelő erdőterület nélkül – mind a mennyiséget, mind a faállomány minőségét tekintve – a különféle madarak, de még a rovarok sem tudnak megélni. Az öregállományú erdőkhöz köthető például a nagy hőscincér és a szarvasbogár is.