A nagy kékség alatt – Próbatétel is volt a börgöndi repülőmajális

A fehérvári pilóták és ejtőernyősök célja, hogy ne hagyják feledésbe merülni az egykori koronázóváros repülős hagyományait, amelyek elsősorban a második világháború előtt, alatt és után nevelték ki azokat a nagyszerű embereket, akikre méltán tekinthetnek példaként a mai fiatalok. Egyikük Molnár Dániel, az Öreg Sasok szakosztályának tagja, veterán pilóta, aki éppen az esemény napján volt 95 esztendős. A repülőmajális nem kimondottan légi parádé: célja, hogy lehetőséget adjon a felszállásra mindazoknak, akik ehhez elég bátrak és vállalkozó kedvűek. Szilády Dezső, az Albatrosz Repülő Egyesület elnöke az esemény kapcsán a régi építésű légi járművek bemutatkozásának jelentőségét emelte ki.

Józsa Dávid vitorlázóműrepülő-pilóta egyike mindazoknak, akik a 2016-ban elkezdődött Nemere-projekten dolgoznak. A sátorban, amely az egykori legendás vitorlázógép múltját és újjászületésének fontosságát, nehézségeit mutatta be, elmondta: a munka jelenleg 20 százalékos készültségű, jövőre tervezik az 1936-ban korát meghaladó, zárt kabinos, 20 méteres fesztávolságú légi jármű építésének befejezését. Hozzátette, abban az időben olyan vitorlázó repülőgépek emelkedtek a levegőbe, amelyek „éppen csak, hogy eljöttek a lejtőről”, ehhez képest Nemere konstrukciója a berlini olimpián a világ figyelmének fókuszába helyezte a magyar repülést és mérnöki szakértelmet. A projektben eddig a legnagyobb feladat a korabeli rajzok összegyűjtése volt, azóta pedig a pontos és céltudatos munka az, amely elvezet majd a szerkezet újjászületéséig.

A majális méltó bevezetője volt a fehérvári repülős nyárnak, amelynek csúcspontját a szeptemberi légi parádé jelenti majd.