A tüzet, a havat és a vizet egyaránt ismeri a székesfehérvári Berta Bence

Ha az életedet kronológiai sorrendben szeretnénk végignézni, honnan induljunk?

Mindenképpen az extrém sportokat kell először megemlítenem, édesapám által már egész fiatal koromban találkoztam ezekkel, hiszen ő sokat vitorlázott, búvárkodott, szörfözött, snowboardozott. Ebből kifolyólag már kicsiként kaptam egy snowboardot és mentünk apával a hegyekbe. Egy időre aztán ezt szüneteltettem, majd körülbelül öt-hat éve ismét űzöm a sportot. Gyakorolni Eplénybe, Ausztriába és Franciaországba szoktunk ellátogatni. Szerencsére jó formában vagyok, a Belügyminisztérium keretein belül minden évben megrendezésre kerülő BM-s snowboardversenyt illetve a katasztrófavédelmi snowboardversenyt általában aranyéremmel szoktam zárni. Az idei megmérettetést azonban kihagytam, aminek gyanítom, hogy sokan örültek a vetélytársaim közül.

Ha már a havat ilyen jól meglovagoltad, a vízre sosem merészkedtél? Említetted, hogy édesapád szörfözni is szokott.

Elméletben nagyon jól tudok szörfözni, gyerekkoromban azt is próbáltam, de annyira nem mélyedtem el ebben a sportban. Tudok vele ugyan közlekedni, de egyáltalán nem nevezném magam olyan profinak, mint amilyen édesapám. Ugyan eredetileg velencei vagyok, már öt éve Székesfehérváron élek, így a Velencei-tó sokkal messzebb került tőlem, mint korábban, már nem tudok csak úgy „leugrani” egyet gyakorolni.

Maradjunk továbbra is a vizen, mit lehet tudni a vitorlás énedről?

Szintén gyermekkoromban indult el, még a Velencei-tavi Vízi Sportiskolában űztem három-négy évig versenyszerűen ezt a sportot. Kisebb Velencei-tavi versenyeken sikerült aranyérmeket is begyűjtenem, országos bajnokságon a sok futam közül volt olyan, ahol egy második helyezést is ki tudtam csikarni, az már számomra nagyon jó eredménynek számított. Azt hiszem, hogy nem újdonság ha azt mondom, hogy gyermekként az ember sok dolgot kipróbál, amit aztán később abbahagy és nem foglalkozik vele többet. Sajnos a versenyszerű vitorlázás nálam is ebbe a kategóriába tartozik, amit ma már nagyon bánok, hiszen azok a srácok, akik még anno velem kezdték, ma már országos bajnokok, világbajnokok. Ki tudja, hogy meddig ment volna a dolog, ha tovább folytatom.

Mindenesetre van egy tőkesúlyos vitorlásunk, azzal szoktunk hajókázni a Velencei-tavon.

Meghódítottad a havat és vizet, majd tettél egy 180 fokos fordulatot és elmentél tűzoltónak. Honnan jött a vágy, hogy életeket ments?

Vannak ugye azok a fiatalok, akik világ életükben arról álmodnak, hogy tűzoltók lesznek...én nem tartozom közéjük. A családban a nagybátyám volt tűzoltó és még ennek ellenére sem vonzott különösképpen ez a hivatás. Miután leérettségiztem, volt egy időszaka az életemnek, amikor munkanélküli voltam. Ekkor szólt a nagybátyám, hogy Fehérváron lesz felvételi, próbáljam meg. Mivel éppen ráértem, ezért elmentem, és odáig fajult a dolog, hogy ma már tizenegy éve vagyok hivatásos tűzoltó, amit nagyon megszerettem. Úgy gondolom, hogy van kapcsolat az extrém sportok, helyzetek és a tűzoltás között, vélhetően ezért is szerettem bele ebbe a szakmába. Ez nem egy olyan hétköznapi munka, amikor minden ugyanaz, nálunk két egyforma eset nincs.

Szokták mondani, hogy a tűzoltók mindenhez értenek egy kicsit. Mivel én gimnáziumot végeztem, nekem szakmám nincsen, azonban a bajtársaimon keresztül nagyon sok tudást magamba szívhattam, legyen szó akár fával való munkáról, a kőműves szakma rejtelmeiről vagy épp autószerelési feladatokról.

Volt olyan különleges eseted, amiről úgy gondolod, hogy életed végéig emlékezni fogsz rá?

Van több is, sokan szokták mondani, hogy nem lennének képesek ezt a munkát csinálni. Itt kell megjegyeznem, hogy egy-egy lelkileg is megterhelőbb eset után mi is sokáig gondolkodunk még a látottakon, a kollégákkal meg is szoktuk beszélgetni ezeket.

Különleges helyzetekkel is találkoztam, mentettem már kacsát a befagyott Öreghegyi bányatóból, kutyát kútból, ami viszont érdekes, hogy macskát még sosem szedtem le fáról.

A Te esetedben segítenek a különböző sportok feldolgozni a tűzoltóságon átélt dolgokat?

Még ha abban nem is, magában a munkavégzésben mindenképp segítenek. Vegyük például az egyensúlyérzéket, ami rendkívül fontos ha tetőkön járunk, de említhetném az extrém hideg elviselését is.

Miként kerültél kapcsolatba a vizimentéssel?

Tulajdonképpen ez kapcsolódott a munkakörhöz, ehhez is érteni akartam kicsit. Próbálok minél több olyan tanfolyamot elvégezni, ami valamilyen módon a munkámban segít. Így jött a vizimentés is. A devecseri iszapkatasztrófa idején a helyszínen voltam a tűzoltóság keretein belül is és az eset utáni tavasszal is visszatértem, amikor is házakat, parkokat mentesítettünk. Így kerültem össze a Rescue 24 speciális, kutató-mentő csapattal, aminek azóta is tagja vagyok. Velük csináltunk fesztiválbiztosításokat is, ennek keretein belül dolgoztam például az EFOTT-on is.

Úgy tudom, hogy nem olyan régen lettél apuka. A család hogy viseli, hogy apa életveszélyes helyzetekbe is kerülhet?

Én úgy gondolom, hogy a tűzoltómunkának köszönhetően sokkal többet lehetek a családommal, mint egy átlagos munkahelyen. 24-48 órás váltásban dolgozunk, ami azt jelenti, hogy egy teljes napot valóban a családom nélkül töltök el, de a két pihenőnapomat csakis velük tudom eltölteni.

Szerencsére a páromat sem zavarja a dolog, tudja, hogy vigyázok magamra és a társaimra, amennyire tudok, és habár sosem tudjuk, hogy hova szólít minket legközelebb a kötelesség, igyekszem nem gondolni a veszélyre.

Ha választhatnál bármilyen sportot, extrém helyzetet, mi lenne az, amit még nagyon szívesen kipróbálnál a már meglévő repertoárod mellett? Bungee jumping?

Őszintén megmondom, nem vonz annyira. Ha egy zsák cementet lekötök és ledobom, pont ugyanúgy fog leesni, mint én. Én azokat a dolgokat szeretem, ahol az ember nincs keretek közé zárva, oda megy, ahova szeretne és nincs kijelölt útvonala. Emiatt untam meg egy picit a versenyszerű vitorlázást is, hiszen ott van három bója, megyünk körbe-körbe. Számomra a vitorlázás azt jelenti, hogy beülök és megyek arrafelé, amerre szeretnék.

Mint a legendás kalózok?

Így van, saját vizeken evezni a legjobb. Amit még szívesen bevállalnék, az a vadvizi evezés, abban látok még fantáziát.

Hol látod Magad mondjuk tíz év múlva?

Itt Székesfehérváron mint tűzoltó.