Létkérdés a gyermekszám a csőszi óvodában

Amikor a Csőszi Vadvirág Óvodába érkezünk, a nyári foglalkozásokat igénylő siserehad alszik még, a hangfalakból relaxációs zene szól. Így amikor Molnár Katalin óvodavezető és Nagy Zoltánné óvodapedagógus körbekalauzol az épületben, halkan kell surranni. A feladatnak könnyű megfelelni, hiszen a látványtól meg sem tudunk szólalni: a kisebb labirintusban egymást követik a tágas és jól felszerelt játszóhelyiségek, az azoknál nem sokkal kisebb mosdó, s az épületben egy külön tornaszoba is helyet kapott. Az óvónénik több kijáratot is megmutatnak, az egyik az utcára, a másik pedig az udvarra és a szomszédos idősek otthonához (mely épület korábban iskolaként üzemelt) vezet. A gyep gondozott, az udvari játékok (csúszda, mászóka, libikóka, kis vonat) újak, pontosabban nemrég lettek karbantartva.

Minden megvan, csak a gyermekek hiányoznak a csőszi óvoda épületéből

– Az épület 1978-ban épült, de pár éve egy komplex felújításon, bővítésen esett át. Igazából az eszközöket tekintve mindenünk megvan, amire vágytunk, egyedül a gyermekek hiányoznak. Ez számunkra létkérdést jelent – emeli ki Katalin. Az óvoda ugyanis ötven férőhelyes, jelenleg pedig – a ballagókkal együtt – negyven kisgyermek használja az épületet, két csoportban. A Méhecskék az úgynevezett kis-középső csoport Nagy Zoltánné Márti néni „vezénylésével”, a Katicák pedig a középső-nagy csoport, itt Molnár Katalin szorgoskodik óvónéniként.

– Valószínűleg az jelenti a problémát, hogy zsáktelepülés vagyunk, így nehezebb hírünket vinni – világít rá a problémára az óvodavezető. Az infrastruktúra pedig adott: a napi munkát bábok – köztük az Ovi-Zsaru program szereplői, Rendőr Robi, Rosszcsont Ricsi és Rozi –, ismeretterjesztő könyvek, építőjátékok, készségfejlesztő eszközök, jelmezek segítik. Az óvodapedagógusok napi szinten használják az infokommunikációs eszközöket (laptop, projektor, okostelefon, fényképezőgép) a csoportokban.

Az ebédet a helyi étteremből hozzák a gyermekek többségének, az ételallergiás gyermekek ellátása is megoldott. Az óvoda jó kapcsolatot ápol a település egyéb intézményeivel, szervezeteivel. A rendezvények rendszeresek – kapcsolódva az ünnepekhez –, s a fotózás is megszokott. Olyannyira, hogy a csoportkép elkészültét követően az egyik kisgyermek csak annyit mond: „Nagyon szeretek itt lenni!” Kell ennél több?