A tökök, amelyek idén is királlyá tették gondoskodó, gárdonyi gazdájukat

Keszler László gyermekkora óta él Gárdonyban

A kertészkedés szeretetét nagypapájától tanulta, aki valamikor csodálatos kertet tartott fenn, éppen ott, ahol most László az óriástököket neveli. – Az én kertem messze nem olyan szép jelen pillanatban – mutat körbe László, utalva a sok burjánzó töklevélre, amelyek uralják szinte az egész udvart. Ám a helyzet az, hogy akkora töknek, mint ami itt terem, kell is a tér, ahogy a leveleinek is… A termesztő szakmája egyébként szakács és méhész, dolgozott Angliában és Ausztráliában is. – Pár éve költöztem haza, ekkor hoztam kint vásárolt tökmagokat, amelyeket eldobáltam a kertben. Magazinban láttam először óriástököket, ekkor kezdett el érdekelni először az, hogyan is lehet ilyen hatalmas, akár 8-900 kilós tököket termeszteni – mondja László.

– Kutatásaim során kiderült, hogy az óriástök-termesztés nemcsak az angolszász, de a magyar hagyományokban is megtalálható – ezután elkezdi mesélni azt, mely térségben milyen körítések közepette választják meg a mai napig a tökkirályt. Amely címet egyébként ma már többszörösen viselheti ő is.

László szerint a genetikában, a gondozásban, gondoskodásban van a titok

De térjünk vissza a kezdetekre:

– Amikor eldobáltam az első magokat, fogalmam sem volt, hogyan kell ezeket nevelni. Az első tökök 40-60 kilósra nőttek, amelyeket elvittem a közeli rácalmási tökfesztiválra. Nem gondoltam volna sosem, hogy már az első alkalommal első helyezést érhetek el…

Ez elegendő motiváció volt Lászlónak ahhoz, hogy belevesse magát az óriástök-ter­mesztés rejtelmeibe. Az angol szakirodalommal kezdte, hiszen jól beszél angolul, majd újabb, jobb magokat szerzett be. Persze a kezdeti bukdácsolások őt sem kerülték el, a következő szezonban ugyanis egy-két hiba miatt nem sikerült megfelelő méretű termést elérnie.

– Sok múlik azon, hogy sikerül-e a tököt a fő indán növeszteni, hiszen ahogy a köldökzsinóron a magzat, úgy a tök is ezen keresztül kaphatja a legtöbb energiát. Ám mivel egy oldalágon kezdett el nőni a zöldség, s ráadásul valaki rá is lépett, így nem lett akkora, amekkorára számítottam. De még így is 170 kiló körüli tök nőtt rajta. Ezt is elvittem a rác­almási tökfesztiválra, ahol ismét tökkirály lettem. Ezt követően kezdtem el érdeklődni a tökfesztiválok után.

Lászlónak több se kellett, most is több szép nagy, narancssárga tök hízik a kertjében, amelyek már most 250 és 300 kiló közöttiek. És még el sem érték maximális súlyukat…

Hogy neveljünk ilyen szépséget?

– A legfontosabb a megfelelő mag, amelynek megvan a képessége, hogy nagyra nőjön. Rendszeresen és odafigyelve kell őket táplálni, vitaminozni, lombtrágyázni, ez biztosítja a folyamatos növekedést. Ami még nagyon fontos, hogy akkor kell a magokat kihelyezni, amikor a fagyveszély már elmúlt. Ám nemcsak a termést kell biztatni a növekedésre, hanem magát a növényt is, amely táplálja, azt kell a lehető legnagyobbra növeszteni. Az indáit szépen be kell ásni a talajba, hogy a gyökérzete sokkal nagyobb legyen, mint egy átlagos töknek. Ennek a töknek 20-25 négyzetméternyi gyökere van, amely táplálja – mutat az udvart gyakorlatilag uraló növényre, középen díszeleg a pont az i-n, az óriástök. – A zöld leveleket is minél nagyobbra és zöldebbre kell növeszteni, amelyekben különböző trágyák, azok kombinációi segítenek – meséli László, akinek szerencsére baráti segítsége is van, ugyanis egy magyar cég támogatja eszközökkel, anyagokkal, öntözőrendszerrel, szállítással. Ez semmilyen anyagi vonzattal nem jár, teszi hozzá, ez nekik is hobbi. És közben kiderül az is, hogy a gondos technikai feltételeken túl kell még valami a töknek, amit gárdonyi gazdájától meg is kap: a szeretet…

– Napi minimum egy órát foglalkozom velük, ha mást nem, hát simogatom őket. Nézd meg például ennek a nagynak a tetejét, milyen fényes! – mutatja a valóban fényesre simogatott tökfejet. Persze, derül ki, a tökter­mesztés nem csak addig munka, amíg „leszüreteli” a végeredményt. Hatalmas munka következik ezt követően is: – Amikor leszedtem a tököket, a teljes földfelületet, a növénnyel együtt, visszadarálom a földbe, visszadolgozom, és közben felszedem a locso­lórendszert. Markolóval ástam ki tavaly a gödröt, amely a tök fészke lett, ide került a trágya is.

A László udvarán termő tökök nem számítanak nagynak világviszonylatban, ugyanis a világrekordot egy 1200 kilogrammos példány tartja. A 800-900 kilogrammosokból pedig körülbelül ezer van most a világban.

– De tudomásom szerint a kertemben nevelkedő tökök a valaha volt legnagyobbak az országban. Amennyire tudom, a legnagyobb 180 kilogramm körül volt Nagydoboson, viszont az én tökeim mostanra elérték a 260-270 kilogrammot – mondja büszkén a gazda, aki tudja, hogy lehetnének még ennél is nagyobbak, de a tökfesztiválok miatt nem várhat. A hét végi rácalmási rendezvény után szeptemberben még Szerbiába, Temerinbe megy, ezt követően Nagykikindára, majd az Őrségbe, végül Balatonkeresztúrra viszi a jól felhizlalt példányokat.

– Az óriástökök tenyészideje 120 napos, s az utolsó 30 napban nő a legtöbbet, de sajnos még ez előtt le kell szednem őket, mert viszem kiállításra – vallja be, és válaszol kérdésemre, hogy mire valók ezek a tökök, és mi lesz a sorsuk: – Egyébként ehető tökök, de nem a sütőtök kategória, hanem inkább takarmányozásra valók. Minden évben felajánlom őket jótékony célra, előfordult, hogy a budapesti állatkert elefántjai ették meg. Idén a tervem az, hogy a Hősök terén rendezendő lámpás felvonulásra ajánlom fel. De ez még csak terv, mert nem lehet tudni, hogy a kiállítások és szállítások során milyen állapotban lesznek addigra.