2018.09.14. 17:00
Bécsy Tamás – A tanárra, a tudósra és az emberre emlékeztek
A 90 évvel ezelőtt született egyetemi tanárra és drámatudósra, Bécsy Tamásra emlékeztek tegnap a városháza dísztermében. Az emlékülésen felszólaló négy meghívott négy eltérő stílusú, a többiekével mégis összhangba oldódó szólammal idézte föl az egykori tanárt, kollégát.
Fábry Sándor, Nagy András, Papp Lajos, Kabdebó Lóránt
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap
Az emlékülés moderátora, Bakonyi István irodalomtörténész elöljáróban elmondta: a meghívottak névsorának összeállításakor a szervezők két egykori kolléga és két tanítvány meghívása mellett döntöttek. Bécsy Tamás Fábry Sándort a pécsi tanárképzőn, Papp Lajost pedig a Nagy Lajos gimnáziumban tanította. Kabdebó Lóránt és Nagy András egykori kollégákként voltak jelen. Az emlékülésen részt vett Bécsy Ágnes, Bécsy Tamás lánya is, aki irodalomtörténészként halad apja nyomdokain.
A szívsebész a drámatudóst mindvégig tanár úrnak szólította
– A dráma dialógus, emberi viszonyokon alapul – ezek ma módosultak, kétségessé váltak, így a dráma helyzete is kétségessé vált – idézte meg egy bejátszás az akkor 75 éves Bécsy Tamást személyesen is az egybegyűltek előtt. A városi tévé által rögzített felvételen Bakonyi István kérdezett. – Ami legjobban hiányzik, az az intellektuális tisztesség, az intellektuális felelősség – hangzottak a visszajátszás ma tán még fájóbban érvényes utolsó mondatai Bécsy Tamás szájából.
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap
A rendezvényt támogató önkormányzat képviseletében Róth Péter alpolgármester mondott köszöntőt, amelyet Pécs város huszonötödik püspökének szavait idézve kezdett: – Költők, annyira átlátszón mire jó hazudozni? – A Janus Pannonius ferrarai korszakában született epigramma első sorával kemény pozíciót nyitó beszéd a továbbiakban sem fogalmazott lágyabban, a kulturális közéleti képmutatás egy konkrét, helyi példájára híva föl a figyelmet:
– A mi világunkban kevés embert találni, aki tisztességes. Bécsy Tamás egyenes ember volt, úriember: aki úr a saját tettei felett. Ezt el kellett mondanom. Ezért jöttem el – szólt Kabdebó Lóránt irodalomtörténész professzor, aki megemlékezett Bécsy egyetemszervező munkásságáról is.
Fábry Sándor kötetlenül, szórakoztatóan emlékezett. Felidézte Bécsy finom, távolságtartó mosolyát, amellyel a legszigorúbb tárgyak oktatása közben is azt sugallta: „el lehet ezt olvasni, de az élet nem ez”. Nagy András író, egyetemi docens, Bécsy Tamás egykori veszprémi munkatársa arra is kitért, hogy Bécsy az az ember volt, akinek volt sorsa, irányító daimonja. Papp Lajos visszaemlékezett az 1962-es évre, amikor a 14 éves parasztgyerek és a 34 éves tanár a középiskolában először találkozott. A szívsebész, bár élete végén orvosa volt a tudósnak, mindvégig tanár úrnak szólította.
