A Teleki gimi tanulója saját applikációjával tarolta le a kínai techvilágot

– A város tele van lakótelepekkel és felhőkarcolókkal. Ahol nincs épület, ott éppen most építik – mesélte Laufer Tamás Jónás, aki augusztus második felében járt a kínai metropoliszban megrendezett a 33. Kínai Ifjúsági Tudományos és Technológiai Innovációs Versenyen. – Az utcát járó emberek kilencven százaléka telefonjával a kezében közlekedett, a többség menet közben játszott is rajta – jellemezte a városlakókat az ifjú magyar tehetség.

A kínai tűzfalon is át

Apa és fia – a 16 éves Tomit édesapja, Laufer Tamás kísérte el – miután rádöbbent a fogadó város mérhetetlen méreteire, internet után kutakodott. Ebben kicsi szerepe lapunknak is volt, hiszen utazása előtt megkértük hősünket, napi rendszerességgel közvetítse nekünk kínai kalandjait, a www.feol.hu-n olvasóink Tomi Kínából küldött videóit is megtalálhatják.

– Kínában csak kínai számmal rendelkező személyek használhatják a wi-fit, még a hotelben is. A Messenger, a Facebook és a Google sem volt használható – derült ki Tamás beszámolójából.

A verseny egy kiállítás volt, ahol a résztvevők személyesen mutatták be a zsűrinek és a közönségnek a magukkal hozott vívmányaikat. A szorgalmasan figyelő kínai szervezők nemcsak az internetre tettek lakatot. Tomi elmondása szerint mindent holtbiztosan rendszerbe szedtek, nem is szívesen engedték önállóan mászkálni a külföldieket. A felnőtt kísérők sem juthattak alkoholhoz sem a szállóban, sem az útba eső, a szervezők által ajánlott vendéglátóhelyeken. – Nagyon rendszerszeretőek a kínaiak – mondta erről Tomi. – Minden programpontot megszabtak. „Ti nem mentek ki a hotelből, mert a hotelben biztonságos, és odakint tuti, hogy el fogtok tévedni!” Mondták olykor tört angolsággal – mesélte. Azért persze több ízben önállósították magukat a résztvevők, s kimerészkedtek a betonvadonba.

„Olyan vagy mint Cris­tia­no Ronaldo!”

Tamás így írt lapunk online felületén a verseny nyitónapjáról:

– Nagyon izgalmas volt a csütörtöki napom: ma volt a megnyitó. Minden kínaiul volt, ezért egy fordítógépet kellett használnunk a bemutatkozáshoz. Ezután kezdődött el a verseny első napja. Ez egy közösségi szavazásos szakasz volt: civilek jöttek be hozzánk, akik egy alkalmazás segítségével szavaztak. Sajnos az emberek kilencven százaléka nem tudott angolul, így egy fordítóprogrammal, vagy az önkéntesünk, Joyce segítségével tudtam csak beszélni nekik a projektemről. Nagyon népszerű voltam a helyiek körében, mindenki fotózkodni akart velem. Négy ok miatt. 1. Európai vagyok. 2. Nagyon jóképűnek találnak. 3. Csokornyakkendőt viselek. 4. Szerintük úgy nézek ki, mint Cristiano Ronaldo. Többen meg is kérdezték, hogy nem vagyok-e focista – fogalmazott egyik levelében a „hasonmás”.

Másnap, a verseny pénteki napján a hivatalos zsűritagok látogatták meg a 46 országból érkezett 88 projektet. Közel 140 résztvevő, kiállító fiatal vett részt a viadalon.

Robotkar, medúza és teasütemények

Max, egy luxemburgi fiú, akivel Tomi hamar barátságba keveredett, egy humanoid robotot eszelt ki. Ennek karjával jött el Kínába. Tomi elmondása szerint a robotkar irányítója saját karmozdulataival tudja azt vezényelni. A kar utánozza az emberi mozdulatok mindegyikét. Ugyanakkor szorítja ökölbe a kezét, amikor az ember, s ugyanakkor nyújtja pacsira a tenyerét, és így tovább.

A portugál csapat a harcművészetek stresszoldó mivoltáról hozott tanulmányokat. A francia lányok összetett fizikai számításokkal jelentkeztek, azt vizsgálták, hány másodperc alatt törik el egy-egy adott összetételű keksz a forró teában. Egy brazil leány a medúzacsípés enyhítésére szolgáló szerekkel kísérletezett élőben, ehhez napjában többször megcsípette magával egy erre a feladatra szerződtetett medúzával…

Mindent a tudományért, ugyebár.

Embersűrű egy skanzenben

A versenyhét szombatján ismét a civilek számára nyitották meg a pavilonokat. Utána, kikapcsolódásként Cikiqiu falujába tettek látogatást az ifjak. Hogyan is írt erről az élmény estéjén Tamás?

– Talán ez volt az első hely, ahol igazán szembesültem a kínai kultúrával. Az utcák nyüzsögtek az emberektől, mindenféle boltok és éttermek mellett mentünk el. Pár bódéban nyárson sütöttek különféle húsokat, máshol egyéb kínai ételeket árultak. Voltak olyan utcák, ahol annyi ember volt, hogy a kezemet sem tudtam kinyújtani, sőt néha mozdulni sem tudtam – megérintette az embertömeg Tamást…

Laufer Tomi szekciójában a harmadik helyen végzett, sőt, bezsebelte a legnépszerűbb versenyzőnek járó CASTIC-különdíjat is.

Meghívást kapott egy shanghai és egy tiandzsini egyetemre, és márciusban egy luxemburgi út is „kinéz” számára! Max, az újdonsült luxemburgi cimbora hivatalos kísérője egy fejvadász volt, ő invitálta meg Tomit: a szakmai kapcsolatoknak is jót tett a különleges kínai megmérettetés.