Szeretett közössége, szülőhelye értékelte az „ősbicskei” Ádám Lászlót

Ádám László tősgyökeres bicskei katolikus családból származik, apai ágon 1848-ig tudja visszavezetni családfáját! Önmagában ugyan nem érdem az ilyesmi, de a lakóhelye iránti szeretet hangsúlyozásában ez mégis számít nekünk, magyaroknak. Mások talán hiányosságunkként vetik szemünkre „földhözragadtságunkat”, amit mi leginkább hűségnek nevezünk… Érdekes, mert Ádám László Kálozon született 1944-ben, édesapja ott kántortanítóskodott a behívó előtt, nővére és fivére után a vészterhes időkben kéredzkedett a világra.

Adott szavában sohasem csalódhat senki

Az édesapa az 1945-ös visszavonuláskor esett el, a három árva édesanyjukkal 1947-ben költözött haza Bicskére, ahonnan László soha többet nem mozdult el. Ahogy meséli életét, 1956-ot idézi, osztrák származású édesanyja két kisebb gyermekével a nyugatit választotta volna a kommunizmus és az özvegyi küzdés megpróbáltatásai nyomán, ám gyermekei ellenálltak. A tizenhét éves nővér és a tizenkét esztendős László megkötötték magukat: ők a hazájukból soha el nem mennek! Felesége, Kellner Anna is egyik ágon tősgyökeres helybéli, ők az „ősbicskeiek” társadalmának oszlopos tagjai, de csakugyan. Tisztelt család. Lászlóéknak két gyermekük és tíz unokájuk van, közöttük édessé fogadottak is. Anna csöndesen teszi hozzá, hogy 1956-ban mintha náluk is be lett volna csomagolva egykét bőrönd, de az ő famíliája sem volt képes elszakadni innen.

László villamosipari technikusként kezdte, elvégezte a főiskolát, megszerezte a mérnök-tanári végzettséget, s mellette sportolt. A Nehézipari Minisztérium NB1-es, majd NB2-es röplabdacsapatában játszott a magas fiatalember 1958 és 1969 között, a fővárosban dolgozott, aztán az iparosodó akkori nagyközség- mezőváros hazahívta. A Villanyszerelőipari Vállalat 1968-ban alakult üzemének alapítója lett, s onnantól mindig minden munkája Bicskéhez kötötte. Vállalkozóként is ismert villamosipari szakember. Tanított az általános iskolában, a sport is élete szerves részét alkotta. A Bicskei Torna Club (BTC) kézilabda-szakosztályának vezetői tisztét is viselte. Jobboldali, nemzeti elkötelezettségű közéleti személyiségként egyik alapítója lett, tíz éve az elnöke a helyi politikai élet markáns szervezetének, az Összefogás Bicskéért Egyesületnek. Tevékenysége révén támogatta a rászorulókat, ez életfilozófiájának nem hangzatos, ám annál hangsúlyosabb részét képezi. Tíz éve szervezi társaival, feleségével, barátaival a közösségi programokat, kulturális eseményeket.

Mindenki előtt példaértékű

Nevezetesek a nagycsaládosoknak szóló karácsonyi ünnepségek, adományokat, sok-sok megrakott vendégasztalt „gyűjt” szavával, szelíd és határozott kérésével ezekre a nagyszabású, családias hangulatú, fenyőillatú ünnepekre. Az egyesület égisze alatt a farsangban sváb bálokat is rendez közösségével egyetemben a környékbeli falvakban erős német nemzetiségi hagyományok apropóján. A Bicskéért emlékérem átadása alkalmából a méltatásban elhangzott: „Aki személyesen is ismeri Ádám Lászlót, az tudja, hogy adott szavában sosem csalódhat senki, mindig állja azt, amit megígér. A közösség és az emberek iránti szeretete, a munkához való alázata mindenki előtt példaértékű.” Fegyelmezetten küzd betegségével, de ez nem akadályozta meg, hogy újra és újra erőt merítsen hitéből, szerettei támogatásából s azok várakozásából, akik számítanak rá. Hangját soha föl sem emeli, szavainak súlyát lelkiereje, belső tartása adja.