Jövőre jubilál a töretlenül népszerű csákvári pásztorünnep

Ezen a napon hajtották be a legtöbb állatot a falvakba, és ekkor léptek szolgálatba az új pásztorok is, ezért bérfizető, pásztorfogadó napnak is tartották Mihály napját. Egyes helyeken Mihály napjának reggelén a templom körül gyülekeztek a pásztorok. Majd miután a szentmisén megkapták a pap áldását a munkájukra és a következő gazdasági évre, felkeresték leendő gazdáikat, ahol ünnepi lakoma és áldomás mellett kötötték meg az új szerződéseket.

A hangsúly a hagyományokon és a találkozó baráti jellegén van

Ha szerződések kötésére nem is került sor, evés-ivásra, lakomára volt lehetőség, sőt pásztorokkal, csikósokkal is lehetett találkozni szombaton Csákváron a Csíkvarsai-réten, ahol immár 19. alkalommal rendezték meg a Mihály-napi lovas- és pásztortalálkozót. Nemcsak Csákváron, de a megye több pontján is felidézték a Szent Mihály-napi hagyományokat. Sárszentmihályon például éjszakai tüzet gyújtottak, megerősítve az együvé tartozás felemelő érzését.

Akik az égen folyamatosan gyülekező esőfelhők ellenére is úgy döntöttek, hogy kilátogatnak a lovas- és pásztortalálkozóra, az idén sem csalódtak. Amíg a gyerekek a szalma­bálákon ugráltak, vagy egyensúlyérzéküket tesztelték a farúdra húzott hordón, addig a nagyobbak és a felnőttek megnézhették a csákberényi csikósok bemutatóját, vagy drukkolhattak a réten a lovasvágta résztvevőinek. Ezek mellett persze számos más program is várta az érdeklődőket a nap folyamán. De vajon mi tartotta életben az elmúlt években a jövőre jubiláló rendezvényt?

– A titok egyszerű, nem kell abbahagyni – mondta Viszló Levente, a rendezvényt életre hívó Pro Vértes Nonprofit Zrt. és Természetvédelmi Közalapítvány vezérigazgatója, aki így folytatta: – Nem emlékszem, melyik volt nehezebb, az elsőt megszervezni, vagy a továbbiakban életben tartani az eseményt. Szerencsére olyan lelkes csapatunk van – lovasok, hagyományőrzők, állatszerető emberek –, akikkel mindig jó együtt dolgozni. Az évek folyamán inkább az volt a legnehezebb, hogy elérjük azt a letisztult állapotot, ami ma ezt a lovas- és pásztor­találkozót jellemzi. Ez főként a kézműves árusokra vonatkozik, akikkel időnként szó szerint közelharcot kellett vívni, hogy megértsék, itt nem lehet olcsó keleti műanyag játékokat árusítani. Amit szem előtt tartunk, az a hagyományok és az esemény baráti jellege, amit szeretnénk továbbra is megtartani.

Büszke vagyok rá, hogy az ország különböző tájairól érkező, viseletbe öltözött pásztorok évről évre összejönnek, beszélgetnek, és a nap végén úgy mennek haza, hogy már a jövő évi találkozóra készülnek. A tradíciókhoz való ra­gasz­kodás persze nem azt jelenti, hogy minden esztendőben ugyanazokat a programokat kínálják az odalátogatóknak, hiszen az elmúlt közel két évtizedben számos, elsősorban lovas látványosságot hoztak el a Csíkvarsai-rétre. Csákvár – amelynek magának is védőszentje Szent Mihály, és ezért a búcsút is mindig Mihály-napkor tartották – komoly pásztorhagyományú település, az ezerjó és az ezer ló hazája.