2018.10.31. 07:00
Rablógyilkosságok, vesztőhelyek, pellengérek és jelöletlen sírok Székesfehérváron
Félelmetes, rémséges történetek lebegnek a város felett. Halloween idején pedig illik ilyenekről beszélni. Ilyen elborzasztó helyekről és történetekről mesélünk most – de vigyázat: ezek a történetek valósak!
A Szent Sebestyén-templom Mária-szobra állítólag a régi pellengérből lett kifaragva
Fotó: Koppán Viktor / Fejér Megyei Hírlap
A halloween olyan pogány ünnep, amelyben a boszorkányok, kísértetek, démonok kapták a főszerepet. Ilyenkor előszeretettel megy az ijesztgetés, a rémséges történetek mesélése is. Székesfehérvár is bővelkedik az olyan történetekben, amelyek rémséges múltat idéznek elénk, de már elég régen voltak ahhoz, hogy halloween kapcsán is felemlegessük őket. Györe Gabriella, a székesfehérvári Tourinform Iroda idegenvezetője mesélt néhányat, sőt, egy-kettőnek magunk is nyomába eredtünk…
A Sóstó félelmetes vesztőhelyén állt a régi akasztófa
Az egyik rablógyilkosságot idéző helyszín a vasúti posta volt, amelyet egy Kern nevű volt csendőr próbált 1909-ben kirabolni. Az ott dolgozók közül egyet sajnos lelőtt, de utolérte a végzete, mert a bátor postai alkalmazottak egy pisztollyal agyonverték. Ez a történet Prohászka Ottokár püspöksége idejére esett. Prohászka pedig megtiltotta, hogy a rablógyilkost tisztességgel eltemessék – így a sóstói temető melletti árokban, jelöletlen sírba került. Ahonnan talán máig is kísért…
A másik Györe Gabriella saját dédnagyapjával történt egy zord februári napon, 1947-ben. – Kertész volt és bejött a városba, ahol megkapta a terményekért a pénzét. Ám ekkor kileste egy férfi, majd pedig a mai Budai úton található áruház mellett utolérte, és téglával agyonverte. Levette róla az aranyakat, kivette az aranyfogát, elvette a pénzét. A rendőrök azonban hamar elfogták a tettest, akiről kiderült, hogy sorozatgyilkos volt, és még abban az évben felakasztották – meséli a szörnyű családi tragédiát az idegenvezető.
De menjünk egy kicsit mélyebbre a város múltjában, s kiderül, hogy a középkori kivégzések bizony Székesfehérvár városát sem kerülték el. Ki gondolná például, hogy a pellengér – más néven szégyenfa –, amely általában a települések főterén volt, Székesfehérváron a Móri úti Szent Sebestyén templomnál állt. Kínkeserves történetekről mesélhetne most a templom Mária-szobra – ugyanis az idegenvezető elárulta: bizony a régi pellengérből faragták azt ki…
Rezgésében félelmetes tisztás
De egy meglepő helyen, Székesfehérváron a Sóstói Természetvédelmi Területen járva is rábukkanhat az ember egy kis tisztásra, amely – talán csak beleképzeljük, de már rezgésében is meglehetősen félelmetesnek hat. Nem véletlenül: levéltári kutatások során derült ki, hogy Sóstó akasztófája ezen a területen volt. Ezért is hívják a közeli dombot Akasztófa-dombnak. Most egy információs tábla őrzi ezt az emléket, melyre nagy betűkkel ki van írva: VESZTŐHELY. Az egyik utolsó, itt végződött történet szintén egy súlyos, többszörös rablógyilkossági kísérlet történetéhez kötődik. 1858-ban történt, annak is márciusában, amikor kilenc embert ítélt halálra a Fejér megyei császári és királyi törvényszék. A rögtönítélő bizottság szigorú ítéletet hozott: az egész Dunántúlt végigfosztogató banda tagjainak élete – akik éjszaka törtek be a kiszemelt családokhoz – szörnyű véget ért, ugyanis felakasztották őket. A főbűnös, Steiner Pinkász volt az utolsó a sorban – azért, hogy végignézze társai kivégzését.