2018.11.15. 14:00
A jelennek több jövője is van – Aczél Petrával beszélgettünk
A szeptember óta működő Prosperis Alba Kutatóközpont tudományos igazgatója szerint új horgonykészségekre lesz szükségük a most iskolába járó diákoknak. Új, akár most még ismeretlen készségekre. Interjú a jövőről.
Aczél Petra jövőkutató terveiből kiderül, hogy a város jelenének is aktív szereplőjévé kíván válni az új kutatóintézet
Fotó: Nagy Norbert/ Fejér Megyei Hírlap
A jövőről azt például tudjuk, hogy nemsokára bemutatják a fehérvári színházban Az ember tragédiáját. Madách drámájának nyolcadik színében Kepler a csillagokból jósol. Ilyetén jövendölése mintegy a tudomány elárulásaként aposztrofálható.
– Azt megígérhetem, hogy horoszkópot nem készítünk, és nem is jósolunk – felelte csipkelődő felvetésünkre Aczél Petra, az ősszel felállt székesfehérvári jövőkutató intézet szakmai vezetője. – A jövő egyáltalán nem befogadhatatlan kérdés tudományosan, de a hétköznapi emberek számára sem. Egy nemzetközi vizsgálat szerint az álmodozás a jövőtervezés egyik leghatékonyabb módja, mert olyankor forgatókönyveket dolgozunk ki a jövőre nézvést. Akár egy múltbeli eseményből tanulva. Azért a Prosperis Alba nem fog álmodozni! A tudomány módszere arra alkalmas, hogy feltárja, a jelenben melyek azok az erők, ösztönzők, hatások, amelyek nagy valószínűséggel meghatározhatják a jövőt vagy a jövőket. Hiszen nem egy jövő van a jelen számára! Pont az az izgalmas, hogy dönthetünk arról, mi milyen jövő irányába indulnánk el. Dönthetünk arról, hogyan képzeljük el a fenntartható boldogságot.
Eszerint nem a csillagokból olvassák ki a jövőt.
– Nem. Két nagy kutatási módszer szerint dolgozunk. Az egyik az összevetés. Összevetjük Székesfehérvár adatait más hasonló fajsúlyú európai és nem európai városok adataival, illetve olyan városokéval, amelyekhez hasonlítani szeretnénk, vagy akiket le szeretnénk hagyni. A másik forrásunk az lesz, hogy új tudást termelünk, tehát adatot gyűjtünk. Együtt fogunk működni olyan klasszikus adattermelő cégekkel, akik a mi megbízásunkra és a mi kérdéseinkre fognak előhívni új információkat. Az első három évünk projektneve: okostársadalom, okosváros, okosjövő. A jövő évi fókusztémánk a jövőkészségek lesznek. Azt vizsgáljuk meg, melyek azok az emberi felkészültségek, amelyek 10, 20 vagy 30 év múlva a munkaerő-piacon a legfontosabbak lesznek. Rengeteget hallunk olyan adatokat, miszerint a ma élő fiatalok 80 százaléka alighanem nem azt fogja csinálni, amit tanul. Jellemző életforma lesz, hogy váltani kell, rugalmasnak kell lenni. Arra vonatkozóan, hogy mik lesznek azok az alapvető horgonykészségek, amelyek majd ezt a rugalmasságot biztosítják, egyelőre csak nagy nemzetközi kutatások vannak. A mi kutatásunk kihívása, hogy mi a várost tekintjük az alapegységnek, egyszerűen fogalmazva Székesfehérvár boldog jövőjét. Azt reméljük, hogy olyan új adatot sikerül létrehoznunk, amely úgy eredményez új tudást, hogy közben sokat elmond a városról, valamint a különböző területeken dolgozó vezetők, tanárok, kultúraformálók elképzeléseiről. Ezeket az adatokat a nemzetközi színtéren is be kívánjuk mutatni.
Milyen rendezvényeik, programjaik lesznek?
– Minden évben fogunk nemzetközi konferenciát rendezni, ezzel megteremtjük annak lehetőségét, hogy a különböző tudományterületek neves kutatói idejöjjenek, s itt beszéljenek az aktuálisan legfontosabb kérdésekről. Szeretnénk meghirdetni hazai és külföldi kutatók számára ösztöndíjakat, hogy hosszabb-rövidebb ideig éljenek itt, és végezzenek a Prosperis Alba tematikájába vágó kutatást. Minden évben meghirdetjük a középiskolások számára a Szóval győzni elnevezésű kommunikációs készségfejlesztő versenyt, amelyben mindig egy, a jövővel kapcsolatos témát kell majd kidolgozniuk. A jövő évi március 8-án lesz. Azt szeretnénk, hogy ide ne csak azok a humán érdeklődésű diákok jöjjenek el, akik a disputaversenyekre is járnak, hanem a mérnöknek és informatikusnak készülők is. Azt látjuk ugyanis, hogy a hazai mérnökök és informatikusok nem tudják eredményesen eladni a jó ötleteiket a nemzetközi tárgyalásokon. Lesz digitális folyóiratunk is, évi négy számmal, magyar és angol nyelven.
Mely diszciplínák foglalkoznak kiemelten a jövőkutatással?
– A jövőkutatás önálló tudományterület. Kapcsolódik hozzá a várostervezés, a közgazdaság, a médiakutatás, a technológiakutatás. Nagy valószínűséggel hangsúlyos lesz a szociológia, a demográfia, a foglalkoztatás vizsgálata is. Területenként ezek a specifikumok fognak megjelenni a munkánkban, törekedve arra, hogy a várost és az emberi életet leginkább érintő területek le legyenek fedve. A bionika is megjelenhet. Ha nagyon erőltetni akarnánk a besorolást, azt mondhatnánk, hogy társadalomtudományú nézőpontú lesz a kutatóközpont.
Mitől egyedülálló a Prosperis Alba?
– Alapvetően kutatóközpontokat vagy nagyobb kutatóintézmények szoktak alapítani egy városban, vagy egyetemek. Ami egyedülálló, hogy itt Székesfehérvár városa döntött úgy, hogy létrehoz egy, a tudományra épülő központot azért, hogy az a várossal foglalkozzon. Más magyar város ilyenre még nem határozta el magát. Nem azt igényli a város, hogy megmondja ez az intézet, hogy holnapután hol ássunk kutat, hanem azt, hogy 10 év múlva mi lesz, mik a fő tendenciák a világban.
Tényleg! Milyen lesz 10 vagy 50 év múlva a város? A sci-fikben félszáz év elég arra, hogy repülő autókat álmodjanak meg a forgatókönyvírók…
– Valószínűleg sokkal interaktívabb lesz a városi élet technológiai értelemben. A tárgyak, amelyeket használunk, egyre inkább kommunikálni fognak egymással, akár például a közlekedési eszközök. Az automatizáció is egyre erősebb lehet. Biztos, hogy a robotizáció is meg fog látszódni, hiszen már most jelen van: az áruházakban már tudunk automata kasszánál fizetni, az Alba Innovárba belépve egy robot köszönt minket. Az egyik, amit érdemes tudni, hogy messze nem lesz olyan gyors a változás, mint a filmekben. Arra kell számítani – s ez talán a legfontosabb –, hogy ahol a technológia egyre hétköznapibbá válik, ott az ember lesz újra érdekes. Szerintem 10 év múlva a nagy kérdésünk az lesz, hogy mit kezdjünk magunkkal. Ha a robotizáció miatt kevesebb munkakör lesz, vagy mások lesznek a munkakörök, vagy több lesz a szabadidőnk, akkor hogyan kell magunkról, a családunkról gondolkodni?