A lajoskomáromi hajtók dala, avagy vadászat Dél-Fejérben

Egész éjszaka esett az eső, végigáztatva az egész megyét, különösen az annak délnyugati sarkán fekvő Lajoskomáromot. Azonban a Hubertus Vadásztársaság tagjai, az általuk meghívott vendégvadászok és hajtók hada nem ijedt meg a rossz időtől. Felsorakoztak a Fülöp-hegyi keresztnél a hideg hajnalon, hogy Szabó Ferenc fővadász, valamint Szabó Imre, a társaság elnöke méltóképpen köszönthesse a megjelent vadászokat és hajtókat. Ismertették velük a hajtóvadászat szabályait, majd a különböző vadászoknak szánt, sorszámozott pozíciókat kisorsolták. Nem volt nehéz egy kalapot keresni, így hamar megvolt, hogy a 25 vadász hol helyezkedik majd el a kiosztott térkép alapján.

Abban a pillanatban sikerült áttörnie a napnak a vastag, alacsonyan mozgó felhőket, mikor az egymástól száz méterre álló, színes ruhákba bújtatott férfiakból és ideges kutyákból álló hajtásvonal behatolt az erdőbe.

A terep első ránézésre síkságnak tűnt, valójában meglehetősen tagolt terület, bokrok és fák összenőve, kusza szövevényt alkotva a futónövényekkel. Iszalag, vadrózsa és akác egyszerre próbálták visszatartani a hajtókat és a néhány velük tartó puskást, de ők elszántan mentek tovább. A kopasz fákról folyamatosan hullott a fekete ágakon megült esővíz, átáztatva ruhát és a csaholó, szimatoló vadászkutyák bundáját. Szerencsére a piros gyűrűs teleobjektívbe és a hasonló színű szigetelőszalaggal beragasztott puskák csövébe nem jutott be az égi áldás.

Adrenalin és puskalövés

Úgy tűnt, hogy az erdőnek sosem lesz vége, aztán felgyorsultak az események, szorult a hurok. Futottak a vadak, némelyik visszatört, a várakozásokkal ellentétes irányba menekülve. Volt, hogy nyolc méterre tőlünk szarvastehén patájától rezgett a föld, és volt, hogy felvette a nyúl a róla elnevezett cipőt, aztán felhangzott az első puskalövés, hosszan elnyúlón, több helyről is vissza-visszaverődve, de egyre halkulva. Majd felcsattant újra itt is, ott is a lövés. A hajtók egyre közelebb kerültek egymáshoz, és egyre közelebb kerültek a vadakkal együtt a puskacsövekhez is. Egyik pillanatban pumpás Remingtonból csattant ki a gyöngygolyó, a másikban a Brennekétől teljesen eltérően, mélyen dörrent a golyós 30.06os. Az apró termetű terrierek egy pillanatra sem ijedtek meg sem a vaddisznók erejétől, sem azok agyarától. Gyors ütemben járták körülöttük a haláltáncot, így csak néha villant meg a fekete sörték alatt egy-egy narancssárga nyakörv vagy apró, színes mellény.

Aztán minden elnémult, a kutyák is, a puskák is. Frissen vágott zöld fenyőágakból hatalmas koszorút alkottak a teríték köré, ahol 11 vaddisznó, egy aranysakál és egy róka tiszteletére égettek fáklyákat.

A szervezők, a vendégek és a hajtók a Tükörterembe vonultak, ahol sűrű, csípős babgulyás és jó rizling mellett elemezhették a tartalmas napot, miközben lassan tűnt el a hideg a végtagjaikból. A kutyások elsiettek, hogy Spuri, Bizsu és tucatnyi ikertestvérük, valamint a nagyfülű hannoveri véreb, Dóra mielőbb tiszta legyen és nyugodt, otthon a vackán.