Romló állapotok, kritikus forráshiány uralkodik Polgárdi-Tekerespusztán

Pár napja levelet kapott szerkesztőségünk, amelyben egy kilétét felfedni nem kívánó levélíró részletesen számolt be a Fejér Megyei Integrált Szociális Intézmény (FMISZI) Polgárdi-Tekerespuszta telephelyén tapasztalható áldatlan állapotokról. A levélben foglaltak súlyára való tekintettel azonnal információgyűjtésbe kezdtünk, és több alkalommal ellátogattunk a nyílt intézménybe is. A névtelen bejelentés egyaránt tartalmazott munkaerőhiányra, az épületek állagára, a higiénés viszonyokra és az intézmény vezetésére vonatkozó kritikai megállapításokat is.

KEOP

Január 16-ának reggelén terepbejárást tartottunk Tekerespusztán, elsőként a 2015 végére felújított férfi pavilont véve szemügyre, ahol a teljes felső szinten beázásokkal küzdenek. Megtudtuk: a KEOP pályázat 2015. decemberi készre jelentését követően 2016. január 10-e óta vannak súlyos beázások mindkét felújított (férfi és női) pavilonban. A szegedi fővállalkozó elismerte ugyan a kivitelezési hibákat és garanciában folyamatosan javítgatja is őket, de azért a víz az úr, így jelenleg is 21 háló van lezárva, ami 82 férőhelyet jelent – ez az intézmény teljes férőhely-kapacitásának egyharmada. Ahol villanyvezetéket is érint a beázás, ott az áramot is ki kellett köttetni.

Információink szerint a felújítás teljes menetét, a tervezéstől a pályáztatáson át a készre jelentésig a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) országos központja menedzselte. A megyeiek a projekt során mindössze kísérgették a terepen a pesti szakembereket. Kezdettől fogva (köz)tudott volt: a KEOP nem finanszírozza majd a lapostetők szakszerű vízelvezetését, mint ahogy az is: erre kiegészítő forrása a fenntartónak sincsen – a munkálatok mégis megkezdődtek.

Húzódik az ügy

A végeredmény cseppet sem meglepő. Mivel a tetőszintet az energetikai korszerűsítés (szigetelés) miatt megemelték, ám a tetőbe épített világítóablakok szintjét nem: a pár centinél magasabb hó rögtön az épületbe olvad bele. Nem illesztették továbbá megfelelően a hőszigeteléssel ellátott (átlyuggatott) lapostetők burkolatát és a régi, belső vízelvezetőket sem, így a beázások során a víz az épület közfalait belül helyenként üregesre mosta. A jó hír az, hogy az elvégzett vizsgálatok statikai hibákat nem tártak föl. Világos: a KEOP-pénzeket az energetika, nem pedig vízelvezetés korszerűsítésére adták – ám az is: a pályázati logika valósága nem fedi résmentesen a hétköznapokét –, a felújítás előtt a pavilonok teteje ugyanis még nem ázott be.

Dokumentált életveszély

Később, e sorok írása közben merő kíváncsiságból felkerestük a nadapi székhelyű kivitelező honlapját, amelyen a referenciák között egy mappában megtaláltuk a 2015-ös intézményfelújítást dokumentáló fotókat. A képeket lementettük, illetve továbbküldtük egy építésznek is, véleményezésre. A szakember szerint a képeken több óriási hiba is van. Először is, a bitumenes lemezt mindig szilárd aljzatra, betonra, esetleg kőzetgyapotra teszik, ami tűzálló és kemény. Az EPS-re (egykor hungarocell néven említették) pedig jellemzően lángolvasztás nélkül ragasztható vízszigetelőanyag kerül.

A képeken látható: EPS lapokat használtak a tetőhőszigeteléshez, amire bitumenes lemezt nem lehet szakszerűen gázlánggal sütni. Márpedig ezzel próbálkoztak, ugyanis a két rétegben lerakott, tűzveszélyes EPS lapokon ott pihennek a bitumenes lemeztekercsek, a háttérben pedig ott a gázpalack. Ez a kombináció – az építész szerint – maga az életveszély, mármint a munkafolyamatot végző munkásra nézve. További hibaforrás, hogy a fekete felület alatt a nyári melegben a polisztirol elveszti tartását, és tócsák alakulhatnak ki a tetőn. Összességében kijelenthető: ha egy kivitelező e fotókkal reklámozza magát, akkor az nem valószínű, hogy szakmabeli, és attól sem tart, hogy megrendelőit ez elriasztja.

Az eldurrant kábel

A területen dolgozók szerint a törvény által előírt minimum sem túl magas, de a betöltetlen álláshelyek száma ahhoz képest is alacsony Tekeresen. 3 ápoló, 5 gondozó és 2 szakács hiányzik, bár főként a rehabilitáció álláshelyei betöltetlenek, ahol jelenleg gondozott is csak 11 főnyi van az 50 helyett. Eközben a mosoda felé tartunk. A névtelen bejelentő ugyanis szóvá tette azt is: az intézmény ruhaszárítója jó ideje nem működik, így a 183 lakó mosott ruháit az épületek radiátorain és a folyosókon felállított fregolikon kénytelenek szárítani az alkalmazottak. A helyszíni szemlén kiderült: a probléma nem függ össze a szárítógép üzemképességével, azért sem, mert az új gép karácsonyra érkezett meg (méghozzá hitelbe – a vállalkozó kivárja, amíg fizetni tudnak érte). A probléma azzal függ össze, hogy az a földkábel, amely a szárító áramellátását is biztosította, december 23-án este „eldurrant”, az érintett területen pedig minden lehalt, plusz az intézmény teljes vízellátása is leállt. Egyelőre ideiglenes megoldás született, ismét tudnak főzni és van víz, de a szekrénynagyságú szárító továbbra is fesztelenül ácsorog, mert nincs olyan fázis, ami a terhelést elbírná. Mivel a földmunkát akkor még nem lehetett volna megkezdeni, az intézmény a fenntartónak január 9-én megküldött egy tervezetet légkábeles megoldásra árajánlattal együtt, ami 1,8 millió forint. A végleges megoldás, a földkábel javítása pedig 2,7 millió lenne.

E ponton szóba kell hozni: a szociális ágazat és annak intézményei brutálisan alulfinanszírozottak. Információink szerint ma az elsődleges szempont az, hogy legalább a személyi juttatások kerüljenek kifizetésre. A vis major helyzetek kezelésére, de még a normál karbantartásra sincsen pénz, ami óriási probléma. A megyei intézmények forrásigénye jelenleg 800 millió forint, ennyit lehetne egy héten belül úgy elkölteni, hogy csak azokra a legszükségesebb karbantartási és felújítási munkákra fizetnek, amit a hatóságok írtak elő. Az intézmények ugyanis tele vannak szakhatósági felszólításokkal. Tekeresen 95 millió forintnyi beruházás lenne kötelező már három éve.

Az élősködők

Komoly gondot okoznak a vérszívó ágyi poloskák is, amelyek jellemzően ruha­adományokkal, matracokkal, ágyakkal kerülnek be az intézménybe, és ha egyszer megjelennek, a ruha- és ágyredőkben megbúvó, akár a fél évet is túlélő petéik kiirtására egyetlen hatékony megoldásul csak az égetés marad. Legutóbb novemberben volt nagyobb invázió; akkor az égetéseken túl a két pavilonépületet a rovar- és rágcsálóirtók hermetikusan lezárták és elgázosították.

Az ágyi poloskáktól égetéssel lehet megszabadulni, de a felsorolt gondoktól sokszor csak átfogó és elsősorban emberi vagy emberséges vizsgálatokkal. Akkor nem zúdul a víz a lakók nyakába, a gondozás nem gondot jelent a gondozónak, az eldurrant kábelek összenőnek. Addig is: a tekeresi bentlakóké a mennyek országa – mert ez a földi biztosan nem.