Szász László 2019-ben is folytatja, tizennégy futam vár rá

Amikor december 31-én délután felkeresem börgöndpusztai telephelyén, elnyűtt szerelőruhájában, villáskulccsal a kezében nem éppen úgy fest, mint aki buliba készülődik. Versenyautója, mint fáradt harci mén pihen a műhely közepén, körben a falakon serlegek tucatjai és megsárgult fényképek idézik fel a múlt dicsőségét és a veszteségeket. Mert sajnos a képeken van olyan versenyzőtárs és barát, aki meghalt a pályán, de akad olyan segítő is, aki csak kikopott idővel az őt támogató csapattagok közül.

Mert sok év eltelt azóta, hogy hivatást választott. Utat, amely veszélyes és nagyra törő, amely az örökös utazásaival és lemondásaival magában hordozta a magánélet rapszódiáját és drámáit, de mégis biztosította azt az életmódot is, amely egy autóversenyzőnek sajátja kell, hogy legyen.

Nevetve idézzük fel, amikor először ült autóba. Édesapja az Autóközlekedési Tanintézetet vezette Fehérváron, ezért elég korán megszokta a járművek látványát, a motorzajt, a benzin szagát, azt, hogy a padló olajtól csúszik. Lényegében az autók között nőtt fel. Négyévesen már apja ölében ülve tekerte a kormányt, tizenkét évesen megállították a rendőrök: akkor már apja mellett ült, és az országúti fakabátok csak annyit láttak, hogy jön velük szemben egy autó, amit nem vezet senki.

Nézegetem a serlegek erdejét, olvasom a fényes felületekre vésett betűket és számokat, a helyszíneket, a dátumokat. Egy másik kor bajnoka volt: még 1980-ban kezdett gokartozni, hogy örökös magyar bajnok legyen 8-10 győzelemmel és négy világbajnoki futammal a háta mögött. A legjobb eredménye 1989-ben a világbajnoki 11. hely volt, azon a versenyen 130-an gurultak a rajtvonalhoz.

Aztán ahogyan egyre tapasztaltabb lett, természetes módon következett a váltás. Ő mindig úgy mondja, jött a „Cserkúti-korszak”, fiatalon került a legendás hírű versenyző csapatába. Cserkútinak jó szeme volt a tehetségekhez, hiszen mindjárt az első évben, a túraautók bajnokságában egy M3-as BMW-vel mögötte lett második, aztán egy Forma 1-es betétfutamon ugyancsak mögötte harmadik. Esélye volt arra, hogy Forma 1-es pilóta legyen, de nem volt elég támogató a háta mögött: a rendszerváltás összekuszált mindent.

Biztos kézzel és hihetetlen nyugalommal vezetett, a versenypályán nem is volt semmi baj. Ezért lepett meg akkoriban mindannyiunkat a szerkesztőségben, amikor balesetének hírét kaptuk. Szerette a BMW-t, azt a márkát használta a mindennapokban is. Aztán Várpalotánál egy kanyart nem sikerült bevennie, mert kétszer annyival ért oda, mint mások. Három hónapig feküdt a gipszben, aztán azonnal visszaült az autóba, amint tehette. És jobb lett, mint valaha.

Az 1990-es évben átült egy Forma 3-asba, azzal nyert Szuper Kupát, aztán 1995-től kezdődött a Forma 3000-es időszaka. Először a Hungaroringen nyerte meg a magyar bajnoki futamot, majd idővel a hegyi versenyekre váltott. Négy osztrák bajnokságot, négy Mobil Kupát és két FIA Kupát nyert meg egymás után.

Igen, a hegyi versenyek. Ez lett a specialitása. Tudni kell, hogy a szerpentint, azaz a versenypályát a futamok végén megnyitják a versenyzők előtt, hogy civil autóikkal gyakorolhassanak: így legalább fejben össze tudják rakni azt a szédítő néhány másodpercet, a vad rohanást sziklafalak, szakadékok és könnyen gyilkossá váló fák között. Volt olyan eset, hogy ezerötszáz kilométert tréningezett egy öt kilométeres pályán. Ültem ilyenkor mellette. Bár majdnem mindenféle repülőeszközt kipróbáltam már, ugrottam egyedül ejtőernyővel, azt az élményt soha nem felejtettem el. Úgy mentünk neki a kanyaroknak, hogy teljesen bizonyos voltam abban, az már nem bevehető a mi sebességünkkel. Aztán valahogy mégis sikerült. Figyeltem az arcát, nem mutatott érzelmet, én pedig igyekeztem nem elárulni, mi zajlik le bennem.

Mert a versenyein én is találkoztam azokkal, akiknek nem jött össze. A cseh Kramski Ausztriában megforgott a pálya első szakaszán, s az autó közepével elkapott egy fát. Kétszeres Európa-bajnok volt harminc éves rutinnal. A francia Lionel Regal Svájcban, egy rosszul biztosított pályán, esőben ráment egy vízátfolyásra, megcsúszott, és őt is megölte egy fa. Georg Plasa Olaszországban több mint kétszázzal csapódott neki egy sziklafalnak.

Mégis, hiába a veszély, a hegyi versenyek örökre rabul ejtették, s az évek során ismertté, sőt, szeretett magyarrá vált azokon a pályákon, ahol hazánkat képviselve sorra szerezte a győzelmeket. Többnyire Ausztriában, Csehországban, Svájcban, Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban. S bár akadt közöttük pénzdíjas kihívás is, a kevés támogató mellett alapvetően a saját vállalkozásából kellett finanszíroznia a költségeket. Két verseny között így mindig be kellett iktatni néhány üzleti utat: általában Olaszországba, s utóbb egyre gyakrabban Japánba.

Nézem az elnyűtt szerelőruhát. A nadrág olyan, mint amiben Király Gábor védte a magyar kaput, a mellény azonban a Dubrovnik Race Team egyenszerelése. Jó hangulatú versenyeket rendeznek a horvátok, nem bánta meg, hogy a csapatukhoz szegődött. Persze, Lacit sokan szeretik és idővel tisztelik is, bárhová vesse a sors. Az Arany és a Gyémánt Sisakot már megkapta, ez a horvátoknál a legfontosabb elismerés az autóversenyzésben. Csak azt bánja, hogy nincs a kategóriájában igazi ellenfele.

De tudjuk, már ő sem a régi. Nem jelenthet számára túl nagy motivációt, hogy még egy falat meg tudjon tölteni serlegekkel, de amíg élvezi a versenyzést, nem hagyja abba. Nyilván valami örökre eltörne benne, ha ezt tenné. Pedig nem egyszerű Magyarországon versenyképes állapotban tartani egy Forma 3000-es autót, amikor ez még Svájcban sem egyszerű mutatvány, de eszébe sem jut, hogy más út is nyílna előtte.

Amíg befejezi a dolgát, eligazítja munkatársát és számomra idegen alkatrészeket vizsgál, ott téblábolok a műhely gumiszagában és nézem, ahogy a fény megtörik a serlegek aranyszínű felületén. Találok egy naranccsal teli ládát, egy olasz üzlettársa küldte a gyümölcsöt. Feltépek egyet, a számba tömöm, a leve lecsorog az államon.

Szász Laci leül a versenyautó karcsú orrára, rám néz, s látom, erre az évre végzett. De nem tűnik fáradtnak. Tizennégy futam vár rá 2019-ben is, szerte Európában.