Negyvenhat éven át volt a geodétáknál Engler Péter docens

– Tanárként is mindig ilyen korán bejárt? – tettük fel dél­előtt 9 órakor az első kérdést Engler Péternek, aki kellően udvarias volt ahhoz, hogy az arcáról leolvasható azonnali választ kimondatlanul hagyja. Inkább így fogalmazott: – Annak idején reggel fél 8-kor már mindig bent voltam, óra előtt még bekapcsolni a számítógépet a teremben, meg átöltözni, mert – hangsúlyozta – én arról voltam híres, hogy a fehér köpenyt mindvégig használtam. Órán – nyomatékosított kérdő pillantásunkra –, mert vannak zsebei. Volt, aki korsóban vitte magával egyik óráról a másikra a táblai írószereit – tette még hozzá, de úgy éreztük, ez a fehér – amellett, hogy a színek összessége – további magyarázatot is rejthet még.

Szigorú, de közkedvelt

– A neten olvasható hallgatói vélemények összessége szigorú, de közkedvelt oktató képét rajzolja ki – említettük föl más vizekre hajózva, mire Engler Péter, nem minden büszkeség nélkül, így vette át a szót: – A búcsúztatómon egy olyan egykori kollégához hasonlítottak, akit nagyon tiszteltem már hallgatóként is, később pedig oktatóként, aki nagyon szigorú, következetes és igazságos tanár volt. Oktatói munkám során én is erre törekedtem, később oktatási főigazgató-helyettesként, dékánhelyettesként is hasonló elvek szerint végeztem az oktatásszervezési feladataimat. Hiszen a hallgatókból mérnökök lesznek, akiknek kemény, következetes munkát kell végezniük – hol szokjanak ehhez hozzá, ha nem az egyetemen?

A kijelentés súlya előtt fejet hajtva a kezdetekhez kanyarodtunk. – Ősfehérvári vagyok – bocsátkozott részletekbe a főtanácsos –, itt születtem, itt tanultam a Rákócziban meg a Józsefben – de eredetileg nem erre a pályára szántam magam. Gyerek­koromban orvos szerettem volna lenni. – A fehér köpeny! – villant be, míg a docens folytatta: – A gimnáziumban ezért is tanultam latint, aztán valahogy eltérültem. Az csak ráadás, hogy a Geo Fehérváron volt, de ez nem volt szempont a választásnál, mehettem volna bárhová, a szüleim támogattak.

Engler Péter érdeklődését a fotogrammetria, a távérzékelés és a topográfia iránt már az első tantárgyi találkozás fölkeltette, bár az évek során a távérzékelés – szó szerint – egy kissé távolabb került tőle. – A fotogrammetria sajátos szakterület a földmérésen belül – magyarázta –, olyan, ahol az információkat nem közvetlenül a terepről nyerjük, hanem földi, légi vagy űrfelvételeket készítünk, és azokat értékeljük ki – speciális eszközökkel, módszerekkel. Nem volt szokványos terület – hangsúlyozta ismétlőleg a vonzerő mibenlétét –, megfogott az újdonsága, és, mivel szerettem, szívesen is tanultam és jól, hogy finoman fogalmazzak. Így kerültem a fotogrammetria és topográfia tanszékre annak idején, aminek 2001-től vezetője lettem – nagyított rá a pályaívre az egyetemi doktor.

A selmeci diákhagyományok elkötelezettje

Az 1976-ban lendületesen induló szakmai karrier mellett azonban az ifjú oktató a selmeci diákhagyományok elkötelezettjeként is kezdettől aktív volt. Bár e téren a kezdet az 1973-as évet, a főiskolai tanulmányok kezdetét jelenti. – Akkor lettem ugyanis balek – közölte a docens, aki kérdő pillantásunkra elmagyarázta: – A selmeci diákhagyományban a hallgatók rangsora a következő: vannak a pogányok, akik épp bekerülnek a főiskolára és nincsenek megkeresztelve. Belőlük lesznek a balekok, akik a megfelelő oktatás és vizsga után elérik azt a szintet, hogy a hallgatóság selmeci diákként befogadja őket. Utánuk jönnek a kohlen­brennerek, a szénégetők, akik már másodévesek. Ők a hivatalos baleknevelők. A harmadévesek a firmák, akik a legmagasabb fokon állnak a hallgatói rangsorban. Utánuk következnek még a rongy­filiszterek, a veteranisszimuszok, én pedig már az ultra supra veteranisszimuszok közé tartozom.

Ezzel együtt azonban felvetettük: nem pazarlás-e láthatóan életerős, nagytudású oktatókat nyugdíjba küldeni, miközben kincset érő tapasztalataik bármely felsőbb oktatási intézmény javára válnának még jó sokáig? A kérdés azonban költői maradt, a Geoinformatikai Intézet frissiben nyugalmazott intézetigazgató-­helyettese pedig sejteni engedte: az oktatásfinanszírozást szabályozó keretek szigora jelenleg a természettudományos törvényekével vetekszik.

– Az új életmód egyelőre még berendezés alatt áll. Annyira új ez az egész szituáció, még meg kell találnom önmagam számára a nyugdíjas évek előnyeit – összegzett Engler Péter, aki azért annyit elárult: a nagyobbik unokát újabban ő viszi haza az oviból. Igaz is: a nemzeti szellemi és kulturális örökség, a selmeci diákhagyomány továbbadását nem lehet elég korán kezdeni.