Több mint három évtizede a pályán Kozma Péter Tamás ortopéd főorvos

Harmincnégy éve a betegekért

Tiszteletbeli Ápolónak lenni igazi elismerés a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórházban. Azt az orvost, aki az ezzel járó emblematikus fehér fityulát a fejére teheti, az ápolók ismerik el, becsülik meg. Az idei évben dr. Kozma Péter Tamás, a II. Járóbeteg-szakrendelő Ortopédiai Szakrendelésének főorvosa kapta az elismerést, aki 34 éve kezdett el dolgozni a fehérvári kórház ortopédiai osztályán. A betegek és közvetlen munkatársai körében nagy tiszteletnek örvend – ezért is lehet a 2019-es évben ő a Tiszteletbeli Ápoló. Azt mondják róla munkatársai, hogy kiemelkedően jó munkakapcsolatot alakított ki velük, bátran fordulhatnak hozzá szakmai kérdésekben tanácsért. Tudásukat, munkájukat elismeri. Sokszor soron kívül is rendelkezésre áll a betegeinek, illetve a kollégáinak. Jó kolléga és megbízható munkatárs – mondják róla. De most meséljen ő:

A beteg érdeke a legfontosabb

– kezdte dr. Kozma Péter egy latin mondás formájában a beszélgetést.

– Mindig ezt próbálom szem előtt tartani a munkám során, ezért próbálom a betegeket követni azután is, hogy elhagyják a rendelőt. Leginkább persze azokat, akiknek valamilyen krónikus, nagyobb vagy nem egészen tisztázott problémájuk van. Sokszor előfordul ugyanis, hogy az ortopéd tüneteket okozó bajok nem ortopéd gyökerűek. Figyelem tehát, hogy a társszakmák, akikhez konzíliumra küldöm őket, milyen diagnózist találnak, ugyanis a betegek nem szoktak visszajönni elmondani, mit találtak náluk. Jó tudni, jóra gondoltam-e, illetve hogy mi történt velük – ezzel önmagamat is képezem, próbálom a helyes irányba terelni a diagnosztikus gondolkodásomat.

Az ortopédia az a speciális szakterület, ahol gyakorlatilag gyerekekkel és felnőttekkel is, szinte párhuzamosan foglalkoznak a szakemberek. – Klasszikus mondás, egyetemen tanultuk, hogy a gyerek nem kis felnőtt, egészen más hozzáállást igényel a velük való munka. A gyerekkori mozgásszervi elváltozások még többnyire korrigálhatóak – megfelelő hozzáállás esetén. Gondolok itt például a gerinc-deformitásokra, lúdtalpra, amit, ha megfelelően kezelünk, valamint a gyermek és a szülő is kooperál, akkor a romlást meg lehet állítani, illetve állapotának javulása érhető el. Ám ha a szülő nem fogadja meg a tanácsokat, akkor sajnos nem lesz változás, ami a későbbi korban tartós panaszok forrása lehet. Kicsit kudarcként élem meg, amikor féléves-éves kontrollon azt látjuk, hogy nem történt javulás, miközben lehetett volna, ha tettek volna érte. Vannak persze, akik komolyan veszik, amit mondunk, gyógytornászhoz járnak, ha kell, használják a fűzőt – ennek többnyire van látható eredménye.

S hogy mit jelent a doktor úrnak a Tiszteletbeli Ápoló elismerés?

A legfontosabb, mondja, hogy a gyógyítás team munka. – Szükségünk van a megfelelően képzett és megfelelő számú ápolóra, akik- úgymond – a kezünk alá dolgoznak, segítik a munkánkat, meggyorsítják a betegellátást. Nélkülük nem megy!