Négy fehérvári cserkész Amerikába készül

A tábor idei jelszava „Nyisd ki az új világot” – és valóban: az Amerikába készülő fehérváriaknak, hasonlóan a Kárpát-medence többi részéről nevező fiatalhoz, a részvételhez vezető út utolsó próbatétele éppoly újszerű, mint amennyire kőkemény. A start-upok és a közösségi finanszírozás világához tartozó fogalom, a crowdfunding és fundraising, magyarosan az adományszervezés olyan személyes készségeket és képességeket igényel, amelyeket a mai középiskolások szüleinek generációja még tán nem nagyon adhatott át az útra készülőknek. Noha ők is, mint minden szülő, biztosak benne, hogy gyermekeik a legszebbek és a legjobbak, a fiataloknak ezt most a környezetükkel, és abban a legbefolyásosabbakkal is el kell hitetniük. Fogalmazzunk nyíltan: a négy fehérvári középiskolás mindegyikének félmillió forintot kell előteremtenie április közepéig, amikor az adománygyűjtés időablaka becsukódik. Ám mind a négyen a csapatukért, a többiekért küzdenek, mert a próba sikeres teljesítésével a rászoruló tagtársaik utazásának lehetőségét teremtik meg.

Három cserkészcsapat működik Fehérváron

A négy középiskolás fiatal közül hárommal sikerült találkoznunk az adománygyűjtés finisében, hogy beszélgessünk a jelentkezésről, a kiválasztásról és a felkészülés stációiról. Elöljáróban annyit azonban érdemes elmondani, hogy Székesfehérvár a IV. Cserkész kerületbe tartozik. A városban három cserkészcsapat működik. A legnagyobb létszámú, közel 100 fővel a Zrínyi Miklós Cserkészcsapat, amelynek a Ciszterciben van a bázisa. Ezt követi a mintegy 30-40 aktív tagot számláló Prohászka Ottokár Cserkészcsapat, öreghegyi központtal, de a nemrégiben újjáalakult, és a Prohászka templomhoz kötődő Wathay Ferenc cserkészcsapat is közel ennyi taggal bír.

Csóka Csaba, Kanizsay Botond és Bata Barnabás őrsvezetőkkel a ciszterci gimnáziumban találkoztunk, ám mindenkinek megfelelő időpontot találni nem is volt olyan könnyű, tekintve, hogy a dzsemborira készülő középiskolások, az amúgy is zsúfolt tanulmányi és sportnapirend mellett egy ideje már diákmunkákat vállalnak, helyi nagyvállalatoknak, azok alapítványainak honlapjait tanulmányozzák, ismerkednek, kapcsolatokat építenek, találkozókat szerveznek. Mint (az) igazi menedzserek, meglehetősen rámenősen. Olyannyira, hogy egyikük, amikor lapunknak megküldte elérhetőségeit – biztos, ami biztos – bankszámlaszámot is küldött.

A cserkészet az életre nevel

A cserkészektől megtudtuk: a közel tízezer fős magyar cserkész szövetségből a dzsemborira a 14 és 18 év közöttiek jelentkezhettek, akik 2018 májusában egy válogató hétvégén adtak számot a társalgási szintű angolnyelv-tudásukról, a szükséges kulturális és természetesen cserkész ismereteikről. A kiválasztott 300 fő számára ezután kezdődtek meg az előkészítő hétvégék, amelyek során mindenki próbált a lehető legteljesebb összhangba kerülni a kiutazó csapattársaival, hogy a csapatcélt támogató adományszervezés teljesítési szintjeit időről időre hozni tudják. A kitűzött céltól rendre elmaradók a felkészülési év során folyamatosan hullottak ki a rendszerből, a szociáldarwinizmus legkeményebb szabályai szerint. Úgy tűnik, a cserkészet valóban az életre nevel.

Barnabás és Botond megerősítették: a mozgalom ifjúságnevelő céljainak megfelel a különféle nehézségek leküzdésének begyakoroltatása. Botond elmondta: a támogatásszervező munka során céges, alapítványi és sajtókapcsolatra tett szert – amelyek már önmagukban is nyereséget hoztak, hiszen új, látókört szélesítő ismeretekkel gazdagodott. „Ha kijutunk, ott 150 ország kultúrájával ismerkedhetünk” bólogatott.

Csaba ehhez még hozzátette: nemcsak más kultúrák megismeréséről szól a találkozó, de arról is, hogy a világ a miénkkel ismerkedjen. Lesznek odakint magyar ételek a magyar csárdában és magyar kiállítás is, amelynek adományszervezése szintén folyamatban van.

„A cserkészet – hiába klisés, de mégis – egy család, lelki iránytű, működő erkölcsi rendszer. Az őrsvezetőd pedig csak pár évvel idősebb nálad. Itt olyan kapcsolatok születnek, amelyek életre szólnak” – hangzott el Barnabástól a találkozó során, aminél jobb végszót nem találtunk.