A Brexit dilemmái címmel tartott előadást Egedy Gergely Fehérváron

A valóságban nincs az a tektonikus kőzetmozgás, amivel Észak-Amerikába vándorolhatnának a Brit-szigetek darabjai. Az Egyesült Királyság is marad, ahol van! Az Európai Unióból persze kiléphetnek.

A fehérvári Kodolányi Szabadegyetem e heti óráját Egedy Gergely történész tartotta – A Brexit dilemmái címmel. Egedy szerint Nagy-Britannia mindig megkülönböztette magát az európai kontinenstől. A 19. században az Európához fűződő politikájának meghatározója volt a „fényes elszigeteltség elve”. A II. világháború után Európában sokan úgy gondolkodtak, a britek lehetnének az európai egység vezetői. Ezt a szerepet ők elutasították.

1946-ban Winston Churchill (exminiszterelnök) megfogalmazta az európai egyesült államok létrehozásának gondolatát, amely alapja a francia–német kibékülés lenne. Churchill azonban magukat nem értette bele ebbe az egységbe. A katonai egységtörekvésekben azonban részt vettek, az 1949-ben létrehozott NATO alapítói. Az 1951-ben megalakult Szén- és Acélközösségbe viszont nem léptek be, ahogy az 1957-ben aláírt Római Egyezményben sem voltak partnerek: nem léptek be a közös piacba. Ez utóbbi a mai EU magja. 1961-ben fordulat állt be a brit politikában. Harold Macmillan miniszterelnök bejelentette, csatlakozni kívánnak a közös piachoz. Izgalmas, hogy többszöri francia vétó miatt csak 1973. január 1-jén váltak taggá. Két és fél év múlva aztán, 1975 júniusában a britek népszavazást tartottak a kilépésről! Vagyis nem a 2016-os népszavazás volt az első távozási kísérlet. A szavazók enyhe többsége a maradás mellett foglalt állást.

Margaret Thatcher, aki 1979–1990 között volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Egedy szavai szerint gyanúsan tekintett a La Manche-on túlra, de a közösségből történő kilépést nem kezdeményezte. Érdemes szembeállítani hivatali éveinek vége felé elmondott beszédét Churchill fentebb citált gondolatával. Thatcher nézete az volt, hogy Európa kizárólag nemzetállamok együttműködésével képzelhető el, minden más törekvés eleve halálra van ítélve!

2011-ben erősödött meg az Egyesült Királyságban az Euró­pa-ellenesség. Egedy szerint ez összefügg a 2008-ban kirobbant gazdasági válsággal. 2013-ban David Cameron miniszterelnök megígérte, népszavazást ír ki az EU-ból történő kilépésről. Tartotta a szavát, de annak érdekében, hogy a maradás mellett kampányolhasson, tárgyalások útján engedményeket csikart ki az EU-tól hazája számára. (Többek között megerősítették, hogy megtarthatják fizetőeszközként saját pénzüket, a fontot.)

Cameron biztosra vette, hogy az EU-ban maradás mellett szavaz majd a brit nép! Tévedett! 52 százalék a kilépést akarta a 2016. június 23-i szavazáson! A lemondott Cameron helyét Theresa May foglalta el. Érdekes, hogy hivatalosan csak 2017. március 29-én kérvényezték a britek a kilépést, amelynek három alapvető kérdése volt és van. Az első a Nagy-Britanniában élő EU-s állampolgárok helyzete; ez az 5 évnyi ott-tartózkodás után életbe lépő letelepedési joggal rendeződni látszik. A második az ún. „válási összeg”, vagyis, mennyi lelépési pénzt kötelesek fizetni a britek az EU-nak; 45–50 milliárd euróról van most szó. A harmadik az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország és a független és EU-tag Ír Köztársaság között húzódó határ. A határellen­őrzés és vámok kérdése egyaránt megoldatlan. A kilépési határidő 2019. március 29-én lejárt, a britek azonban nem mentek sehova. Törvényhozásuk alsóházában ekkor már harmadszor szavazták le a kilépési javaslatot. Most április 12-ig pereg egy újabb határidő. Pénteki hír, miszerint May azt kéri Donald Tusktól, az Európai Tanács elnökétől, hogy június 30-ig tolják ki a kilépési ha­táridőt. May a május végi euró­pai parlamenti választásokat is hajlandó kiírni.

Kérdésekre válaszolva beszélt Egedy a következőkről: benne van a pakliban egy újabb brit népszavazás a kilépésről! Ennek híve például Tony Blair. Sokak szerint a brit társadalom 2016-ban nem tudta miről szavaz! Mások szerint ez aláásná a demokráciába vetett bizalmat. Lehet-e szó az Ír-sziget egyesítéséről? Egedy szerint ez is érvényes felvetés. Emlékeztetett, egy 1998-as egyezmény szerint erőszakkal nem lehet Észak-Írország státusát megváltoztatni, de népszavazással igen. Tudni kell, az északírek többsége az EU mellett voksolt 2016-ban. Ahogyan a skótok is! Tegyük hozzá, Nicola Sturgeon skót első miniszter tavaly úgy nyilatkozott: Skóciát nem lehet Európából erőszakkal kiszakítani!