Fehérvárról több mint 2000 embert deportáltak

A gettósítás után, példátlan gyorsasággal, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot deportálták. Fehérváron több mint kétezer embert tereltek össze, hogy aztán vagonokba préselve vigyék őket a halálba. Csak nagyon kevesen tértek vissza, többségük pedig úgy döntött, hogy új életét máshol építi fel. A fájó emlékek között nem tudtak megmaradni. Erre is emlékeztetett a holokauszt áldozatainak Óvoda utcai emlékművénél Cser-Palkovics András polgármester. Kiemelte, olyan székesfehérvári emberekre emlékezünk, akik Fehérváron, fehérvári polgárként élték mindennapjaikat, a városban, amelyet otthonukként szerettek.

Délután újabb megemlékezést tartottak a Rákóczi út elején egykoron álló, a háborúban bombatalálatot kapott zsinagóga helyén, a Zsinagóga emlékműnél.

Csanády László kabinetvezető beszédében Komlós Ottó rabbi alakját idézte meg, aki 1947-ben a pusztuló zsinagóga akkor még álló falai között vette át elpusztított elődje helyét és mondta el beiktatási beszédét: „Az én híveim két táborra oszlanak, az egyik ti vagytok, a másik egy láthatatlan égi sereg, mely örök útitársként kíséri földi utunkat…”

Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke pedig arra szólított mindenkit, tegye fel magának a kérdéseket: Megtanultuk a leckét, jobbá vált a világ? Ha ismételten megtörténne, közömbösek maradnánk, és arra várnánk, mások mit cselekszenek, vagy felemelnénk a hangunkat a gyűlölet ellen?

2001 óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.

Vezető képünkön Neubart István gyújtja meg a menórát. Fotó: FMH-Archív