Húsvéti beszélgetés Csősz huszonéves lelkipásztorával, Deák-Vaizer Viktóriával

Úgy szól egy popdalban, hogy az elnök is kis srác volt rég, ha el is feledték… Nos, a lelkész is kislány volt nemrég. Mi az első húsvéti emléke?

– A nagymamám volt nagy elrejtőművész. Hol a kiskertbe, hol az ólba, a szalma közé rejtette el a saját kézzel festett tojásokat. Emlékszem az illatra, a hangulatra, ahogy mentem végig a lehetséges helyeken, karomon kis fonott kosarammal. Szerintem ez minden gyerek számára egy felfokozott adrenalinállapotot eredményez: lesz, vagy nem lesz húsvéti ajándék… Annak a biológiája, hogy miként jön össze a nyúl és a tojás, annyira engem még nem foglalkoztatott. Ez a kedves emlék elevenedik meg bennem ezzel kapcsolatban. Nyilván ebben az is benne van, hogy ez az ő, a nagymamám személyes készülése is volt, neki is fontos volt, hogy nekem örömöt szerezzen. El is érte a célját.

Később a hagyománnyal együtt megérkeztek a csőszi locsolkodó fiúk is?

– Voltak fázósan ébredő reggelek. Emlékszem egyre konkrétan, amikor hajnali órában állítottak be a fiúk egy nagy brancsban. Mi akkor egy hagyományőrző egyesületben is benne voltunk elég sokan – jó társaság volt –, és már a gyülekezeti ifi is hozzácsapódott ehhez. Ez egy olyan 8-10-es létszámot jelentett; fél hét környékén. Anyukám annyit mondott, hogy akkor most leszel szíves elküldeni őket, de nem sikerült annyira pici résre nyitnom az ajtót, hogy ne kapjanak ki úgy pizsamástól az udvar közepére: és akkor minden irányból jött a víz! Még talán a kerti csapunkat is megtalálták. Utána vacogtam egy darabig a takaró alatt.

Mikor volt az, amikor a cseperedő Viktória számára többlettartalommal telt meg a húsvét? Hogy más is van itt, mint a – egyébként roppant értékes – néphagyomány?

– Már ifisként, általános iskola végén kezdett ez egyre inkább bejönni, amikor mi, a kortársaim konfirmáltunk. Az akkori lelkész jól összefogott minket egy csapatba. Nagypénteken is bevont bennünket a szolgálatba. Emlékszem, volt olyan, hogy pantomimjátékkal vagy a húsvéti történet felolvasásával vettünk benne részt. Ekkoriban kezdett számomra igazán személyessé válni a húsvét ünnepe, megérinteni. Ebben az időben jött ki A Passió című Mel Gibson-film. Nahát, azt mi elmentünk együtt, más gyülekezettel karöltve, megnézni a premier után nem sokkal. Az azért kiskamaszként nagyon ütött!

Hogyan hatott? Evangelizáló erejűnek tartják azt a filmet.

– Az egyik barátnőm végigsírta a vállamon. Számomra is megrendítő volt látni, hogy mi az a szenvedés, amit az Isten hajlandó volt értem bűntelenként megtenni. A kamasz nyilván mások felé szeret kritikát gyakorolni, inkább a szülei, a tanárok, a társadalom felé, de ha őszinték vagyunk, akkor már magunkban is látjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Ez volt bennem igazán, hogy Jézus mi mindent végigjárt azért, hogy én tiszta lappal, új élettel kezdhessek! Nekem a húsvét ott kezdett azzá válni, ami az új élet ünnepévé.

Mi a jelentősége a böjtnek mint húsvéti készülésnek?

– Azt emeltem ki, amikor szolgáltam a böjt elején, hogy ez egyfajta hátralépés, az énem, az egóm tudatos háttérbe szorítása, és nem azért, hogy ott egy légüres tér keletkezzen, hanem azért, hogy az Isten oda beléphessen, hogy még inkább helyet adjak neki. Ez bármiben megnyilvánulhat! Nálunk valaki a csokiról mond le, a húsról mond le, más Facebook-böjtöt tart. A pluszidő nem arra kell, hogy még háromszor lenyomhassuk reggel a telefon ébresztőjén a szundi gombot… A közösségünkben például van egy böjti imalista, amihez, akik szeretnének, csatlakozhatnak, így imádságban tudjuk támogatni egymást.

Milyen gondolatokkal, bibliai részekkel készül a gyülekezet húsvéti alkalmaira, istentiszteleteire?

– Van egy kedvenc képem a húsvétról. Ott az üres sír, Jézus feltámadt, a kő el van hengerítve. Mellette ott fekszik a kő alatt palástban, kaszával a halál, aki gyakorlatilag agyon van nyomva. Jézus legyőzte a halált! Krisztus új életre feltámadva bennünket lélekben erre az új életre hív, hogyha én ezt hiszem és vallom, hogy értem megtörtént, hogy helyettem, miattam történt, akkor ez az új élet az enyém. Ezt hozta el nekünk Krisztus.