Igazi pázmándi hősök – Két tűzoltó, akit Bátorság Érdemjellel tüntettek ki

– A szóban forgó baleset még tavaly november elején történt a Fehérvárról Úrhidára vezető úton: egy idős úr autójával a Kajtor csatornába fordult. Én értem a helyszínre elsőnek, pár másodperccel utánam a kollégáim. A mentősök már kint voltak. Az autó fejtetőn állt, csak a kerekei látszódtak ki a nagyjából mellig érő vízből. Azonnal kötelet ragadtam és a vízbe gázoltam. A többiek segítségével sikerült az autót az oldalára fordítani, így már be lehetett törni az ablakát.

Nem lehet előre elképzelni, hogy mi vár a helyszínen

A sofőrt, aki sajnos már nem élt, így vettük ki az autóból – emlékezett vissza a tűzoltó, aki azt is elmondta, nem tudja, mi okozta a balesetet, az ő feladatuk a mentéssel véget ér, a körülmények vizsgálata már a rendőrség dolga. Laikusként persze felteszem a kérdést: amikor esethez riasztják, vonulás közben belegondol-e abba, mi várja a helyszínen?

– Nem. Az ember előre nem tudja ezt. A helyszínen aztán másodpercek alatt felmérjük a helyzetet, amit meg kell oldani. Utána persze átbeszéljük, mi történt, mit kellett, lehetett volna másként csinálni. És vannak olyan esetek is, amiket az ember nehezen felejt, főleg, amikor bizonyos helyzetekben ott állunk, és nem tudunk segíteni, nincs mit tenni. De ezeket fel kell dolgozni, hátra kell hagyni. Ebben segít a család, a barátok és persze szükség esetén a szakemberek.

Az érdemjel átadásakor elhangzott további méltatás szerint Lukács Sándor a kár­eseteknél kimagaslóan látja el feladatait, a napi szolgálat­ellátás során rendszeresen pluszfeladatokat vállal. Az új felszerelő, kezdő tűzoltó kollégák továbbképzését és beilleszkedésük elősegítését saját feladatának tekinti, számukra jó példát mutat. Szolgálatellátása, szakmai elhivatottsága nagymértékben hozzájárul az újonnan felszerelt tűzoltók szakmaszeretetének megerősítéséhez, a szolgálati csoportba történő beilleszkedésükhöz. Mindez persze nem is csoda, ha tudjuk, hogy a pázmándi illetőségű tűzoltó már gyermekkorában bejáratos volt a falu tűzoltószertárába, hiszen nagyapja és édesapja is önkéntes tűzoltóként vette ki a részét a pázmándi hétköznapokból. Természetesen Sándor már általános iskolás korában bekapcsolódott a fiataloknak szervezett tűzoltótáborokba és más programokba. 2002-ben, iskolái elvégzése után egy évig polgári szolgálatosként dolgozott, majd a fővárosba került, ahol hivatásos tűzoltóként folytatta. Fehérvárra 2012-ben jött vissza. Gépkocsivezetőként kezdte, aztán szerparancsnok lett, jelenleg különleges szerkezelő.

Hogy ez mit is jelent pontosan?

– A tűzoltóautókat szerkocsinak hívják. A különleges szereken csak a gépjárművezető és egy különleges-szerkezelő van. Minden olyan tűzoltógépjárművet, amelynek különleges kialakítása és felszerelése egytípusú tűzoltási vagy műszaki mentési feladat végrehajtására alkalmas – például habbal vagy porral olt, vagy gépezetes tolólétrája van – azt különleges szernek hívják. Én darun, létrán vagy műszaki mentőszeren vagyok – magyarázta a törzszászlós, aki nem meglepő módon szabadidejében a Pázmándi Önkéntes Tűzoltó Egyesületben is szolgál, és vezetőségi tag is egyben.

– A tűzoltómunkához kell egy nagy adag elhivatottság, mert ez nem egy munka, ez hivatás. Az én életem arról szól, hogy másokon segítek – de alapjában véve is ilyen beállítottságú vagyok. A kitüntetés számomra annak az elismerése, hogy jól végzem a dolgom. A Bátorságért Érdemjel pedig szerintem olyan, amit az ember egy életben csak egyszer kap meg.

Pázmándon most már két olyan ember él, aki a Bátorságért Érdemjellel büszkélkedhet, hiszen 2013-ban, a márciusi nagy havazás után Ambrus Sándor kapott elismerést, aki egyébként Lukács Sándor csoporttársa a fehérvári tűzoltóságon.