Szegeden döntőzik az abai Magocska a gyermekszínjátszó fesztiválon

Az elsősök felkészítői Tömör Zsuzsanna igazgató, illetve F. Korcz Judit drámapedagógus; ezúttal vele beszélgettünk.

Juditot egy drámaóráról kértük ki, de azért előtte belelestünk oda. Ugyanúgy mozgott minden fiú és leány. Mindenki ugyanannak ez egynek követte a mozdulatit. Csak egy valaki volt a kivétel, aki előtte pár pillanattal hagyta el a termet. A feladata az volt, hogy kifürkéssze: társai kit utánoznak.

Ilyen és ehhez hasonló mozgás- és koncentrációs készséget fejlesztő játékokat játszottak éppen.

– Általában ebből áll a dupla drámaóra első fele, a másodikban pedig egy mesét dolgozunk fel közösen – avatott be minket F. Korcz Judit.

Az idei abai elsősöknek heti két drámaórájuk mellett két néptáncórájuk is van, illetve speciális rajztanításban vesznek részt:

– Amelynek az a lényege, hogy a magyar hagyomány képi világán keresztül igyekszünk őket a belső képeik minél további fenntartására ösztönözni – mondta el lapunknak a tanítónő. – Ez azt jelenti, hogy sosem egy virágcsokrot kell lerajzolniuk, hanem érzéseket, gondolatokat, állapotokat – világított rá. – Elég sok absztrakt képet készítenek a gyerekek – tette hozzá.

Vissza a diákszínjátszáshoz! A huszonnégy kis elsős alkotta Magocska társulat a székesfehérvári megyei, majd később a dombóvári regionális versenyen is sikeres volt, ezért utazhatnak júniusban a szegedi döntőre arany minősítést kiérdemelt produkciójukkal. A gyermekszínjátszásban a Weöres Sándor-verseny most a csúcs idehaza, ez a legrégebbi ilyen fórum Magyarországon.

Mit mondtak róluk a válogató zsűrik?

– Csak jókat! Nagyon-nagyon örültünk – lelkesedett F. Korcz Judit. – Azt mondták, hogy a korosztályuknak megfelelő volt a történet, amit előadnak. Tetszett nekik, hogy a népi játékokból és mondókákból indul ki az előadás nyelvezete. Kiemelték még azt is, hogy az egész csoport együtt játszik benne, nem csak egy-két főszereplőnek asszisztálnak a többiek – sorolta tovább.

Mire jó a drámaóra? Mi lesz? Színész lesz minden abai lurkó? Nem erről van szó. Akkor hát mit adnak nekik ezek a foglalkozások?

– Beszédbátorságot! – vágta rá a pedagógus. – Meg mernek nyilvánulni; a mostani gyerekek folyamatosan megnyilvánulnak, itt megtanulhatják ennek kereteit is, a játékon keresztül tanulnak fegyelmet – részletezte.

– Egy előadásban mindenki egyszerre szerepel, és egyáltalán nem lehet tudni, hogy kit figyelnek majd a nézők. Vagyis nincs üresjárat, mindig mindannyian felelősek mind az előadásért, mind a közösségért. Mindannyian azt kell, hogy érezzék: rajtuk is múlik az előadás sikere – magyarázta a drámapedagógus.