Egy hétig Harry Potter varázslatos világában élhetnek a gyerekek Velencén

Füvesített, hosszú és ellipszis alaprajzú, 55 méter széles és 152 méter hosszú pálya ugyan nem állt a csapatok rendelkezésére, de kispályás focikapukra erősített hullahopp-, akarom mondani gólkarikák, amelyekbe a labdával be kellett találni, megvoltak.

Négy labda helyett is csak egy pöttyös gumilabda volt a játékeszköz, de az aranycikesz – egy horgászbotra erősített kisebb sárga labda, amelyet az egyik tanár bácsi időről időre belógatott a pályára – elkapásáért a fogók harcosan küzdöttek. Természetesen seprűn, ahogy az a kviddicsben szokás. A lelátókat képező padokon a négy ház tagjai csoportonként foglaltak helyet, és hatalmas elánnal biztatták a csapataikat, integettek az általuk készített táblákkal.

Mint azt Wilk-Igari Eszter táborvezetőtől megtudtam, ez a legnépszerűbb program a táborban. Emellett azonban a héten a 4 ház tagjai más sportokban is megmérkőztek egymással. A kézműves foglalkozások persze ebből a táborból sem hiányozhattak. Ennek során olyan varázslatos képek készültek, amelyek fekete-fehérek, de amikor kihúzza őket az ember a papírkeretből, színessé válnak. De készültek hűtőmágnesek, varázslópálcák és vasalható gyöngyből címerek, egyéb figurák is.

Egy varázslótáborban pedig szinte kötelező a bájitalfőzés, no és a varázsigék használata, ezért előre megadott szavakból egy-egy adott problémára megírták a gyerekek a saját verses varázsigéiket is, amelyek aztán kikerültek a faházak ajtajaira. Az sem volt baj, ha valaki még nem olvasta a Harry Potter-­könyveket, hiszen a mesékből ismert más varázslatos elemek is felbukkantak a heti programban és a feladatokban.

Ahogy azt a Velencén nyaraló gyerekek már megszokhatták, ennek a turnusnak is része az Animono Animációs Filmkészítő Műhely támogatásával működő animációs csoport, ahol a jól rajzoló nagyobb diákok egy héten keresztül dolgoznak egy stop-motion film létrehozásán. Ez egy képkockánként beállított és rögzített eljárás, amelyben a képeket végül mozgóképpé dolgozzák össze. Az elképzelt történet szereplőit tehát testrészenként megrajzolják, kiszínezik, kivágják, majd a végtagokat apró dróttal erősítik a testhez. Így válnak a figurák mozgathatóvá. Aprólékos, sok türelmet igénylő munka – nem csoda, hogy kitart az egész hétre, és az sem, hogy inkább a nagyobbakat köti le. Az elkészült, nagyjából 1 perces filmet aztán a tábor utolsó napján, azaz pénteken mindenkinek bemutatják.