Hétköznapi csodák a sáregresi napközis táborban

– Idei táborunk mottója az volt: „Mi a csoda? – hétköznapi értelemben”. A tábori alkalmakon ezt a kérdést állítottuk középpontba, s megtanultuk: nemcsak az válik csodává, ami természetfeletti és a lehetetlent lehetővé teszi, hanem az, amit mi érzünk csodának. Maga az emberi reakció is lehet csoda

– summázta a tábor tanulságait a lelki vezető.

Az egyhetes, jobbára délutánonként zajló napközis tábor alapvetően az iskolás gyerekeknek szólt, de Sáregresen élő, sőt elszármazott szülők, rokonok is érkeztek az alkalmakra. Nem volt felekezeti, nyelvi, korosztályi megkötés.

A különböző igei történeteket a mindennapokba ágyazva játszották el: többek között kaleidoszkópot készítettek, amely azt volt hivatott megmutatni, hogyan tárulhatott ki a világ a Jézus által meggyógyított vak ember számára, de fürdősókészítéssel – mint a tisztulás gyakorlatias formája –a leprás megtisztítását is megidézték. A felolvasott igéről külön foglalkozás keretében, a korosztályi sajátosságoknak megfelelően az óvodásokkal, alsósokkal, felsősökkel is beszélgettek.

A napi részvételért a gyermekek petákot kaptak, melyet értékes édességekre válthattak be. Emellett volt számháború, sorverseny, labdázás, közös étkezés és éneklés, valamint aranymondás-tanulás is. Az utolsó nap Ráckevére kirándultak a résztvevők, majd a tábor egy istentisztelettel zárult – lélekben is.