A hős asszony 400 jobbágyával hantolta el a mohácsi csatában elesett magyarokat

Kanizsai Dorottya 1478 körül született. Szépsége, műveltsége, tiszta jelleme, egyénisége az ország legtiszteletreméltóbb nagyasszonyai közé emelték. Két nádor kérte meg a kezét. Első férje a már idősödő Geréb Péter, Mátyás király kedvenc hadvezére és unokatestvére, akinek pályája mégis II. Ulászló idején teljesedett ki. Édesanyja Mátyás király édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek volt a nővére. 1500-ban kötöttek házasságot. A férj haláláig tartó rövid három évet gyönyörű időszakként élte meg a fiatalasszony. Gyermekük nem született. Másodszor a gyászév elteltével nyújtotta kezét a már lánykorában kiszemelt, de édesapja által megvétózott egyik csinos jelöltjének, az időközben megözvegyült Perényi Imre nádornak, aki 1507-ben a lázadó Both András családjától megszerezte a Siklósi vár feletti rendelkezési jogot. A pár 1515- ben költözött ide, és Dorottya asszony első dolga volt, hogy paradicsomi kertjét kialakítsa. A kert szeretete és művelése akkoriban a műveltség része volt.

A gyermektelen Dorottya asszony a siklósi udvarban fiatal nemes lányokat nevelt erkölcsös, vallásos életre, tanított hímzésre, háztartási teendőkre, a konyhakert, gyógynövény- és fűszeres kert művelésére. Páratlan bőkezűséggel nemes ifjaknak adományozott birtokokat, hogy rangjuknak megfelelően nősülhessenek. A nála szolgáló szegény leányokat kiházasította. Tisztességgel, szeretettel nevelte urának két kisfiát is. Perényi Imre büszke, indulatos, hatalomvágyó természete nem illett asszonyához. Jellemzi e kapcsolat kevésbé harmonikus voltát, hogy urának 1519. február 5-én bekövetkező halála után az özvegy II. Lajos királyhoz egy különös, szokatlan kéréssel fordult. Olyan egyesített címer adományozását kérte, amelyen nem a Perényi, hanem a Geréb család címere ül közös pajzson a Kanizsai család címerével.

A gazdag örökség

A történelem akként örökítette meg Geréb Péter hagyatékát, hogy a hatalmas vagyonát szeretett feleségére hagyta. Ezzel szemben a vagyonos és nagyhatalmú kereskedő-bankár délvidéki főúri Ernuszt családdal kötött örökösödési szerződést. Halálos ágyán azonban rokonát, Mátyás király természetes fiát, Corvin Jánost tette meg javai egyetemes örökösévé. Corvin János nem vállalta fel az esetleges pert az erős Ernusztokkal. 1503 márciusában a pécsváradi konvent előtt egyezséget szorgalmazott, mely eljárás végén az Ernusztok – tiszteletben tartva az elhunyt akaratát – átengedték Corvin Jánosnak a vagyon nagy részét. Május hónapban pedig Corvin János ezt a jelentős vagyont továbbadta tisztelete jeléül Geréb Péter özvegyének, Kanizsai Dorottyának. 1503. szeptember hónapban a király az osztozkodásból kivette Fogarast és Eszéket, és a megállapodások többi részét jóváhagyta. Kanizsai Dorottyát nagy tisztelet övezte. Két esküvőről bizonyosan tudunk, hogy a meghívottak között szerepelt.

Díszvendég volt Jagelló Anna és I. Ferdinánd menyegzőjén, Báthory Istvánnak Zsófia mazóviai hercegnővel 1520-ban kötött esküvőjén. Amikor pedig II. Lajos Habsburg Máriával házasságra lépett, a Magyarországra érkező menyasszony fogadásán a nagyasszonyok között ünnepelt. 1526. augusztus utolsó napjaiban érkezett el a hír a siklósi vár rózsakertjében reménykedve várakozó nemes nagyaszszonyhoz a közelben, Mohácson zajló csata gyászos kimeneteléről. A csatát követő napokban szétrajzó török csarkadzsik egy csapata megkísérelte a vár ostromát, de végül eredménytelenül továbbvonultak.

Temetetlen holtak

Szeptember első napjaiban a siklósi vár úrnője megszervezte, és útnak indította a környék legbátrabb lelkipásztoraiból és 400 jobbágyából álló csapatot, hogy még Szulejmán győzelemittas hadának közelében, zörgő szekérhaddal felkutassa a túlélőket, sebesülteket és végtisztesség megadásával elföldelje a temetetlen holtakat. Az augusztusi forróságban a holttestek gyorsan oszlásnak indultak. A meg-meginduló záporok a folyamatot felgyorsították, a „levegő dögletessé vált, járvány kitörése fenyegetett”. A szánalom és kegyelet érzésén túl Kanizsai Dorottyát a családi kötelezettségek is az elhagyott csatatérre szólították. Ott küzdöttek mostohafiai, néhai házastársának, Perényi Imre nádornak gyermekei. Nem kapott hírt felőlük. Elment, hogy megkeresse őket. A mohácsi küzdelemben részt vett 25-26 ezer főnyi magyar seregnek mintegy kétharmada veszett oda. Hozzávetőlegesen 17 ezer férfi és gyermek, mert a kettévágott testű, kivégzett apródokat is el kellett temetni. A török történetírók által gondosan jegyzetelt szultán naplója a csata idejét követő szeptember 1. napjával feljegyezte, hogy a ruméliai defterdar parancsot kapott, hogy az elesett gyaurok holttesteit szedesse össze és egy helyen temettesse el. Szeptember 2. napjáról azt jegyzi fel a napló, hogy Ibrahim fővezér, a hadsegéde és a defterdár „elmentek összeszedni a halottakat. 20 ezer gyalog és 4 ezer páncélos magyart temettek el”. E naplóbejegyzések valódi tartalmával szemben azonban kétségek merültek fel.

Lehet, hogy néhány száz holttestet valóban eltemettek, de a kortárs Kemálpasazádé történetírójuk – szemtanúk előadása nyomán – azt jegyezte fel, hogy „kicsinynek és nagynak hulláit farkasok és ragadozó madarak étkéül hagyták, meghíván őket a borzalmas lakomára…” Ez a látvány fogadhatta Kanizsai Dorottyát. Mekkora lelki erő kellett ennek elviseléséhez? Hogy a fentiek tükrében hány halott eltemetése hárult a Siklós környéki lelkipásztorokra és jobbágyokra, nem tudjuk. Az ágyúállások árkaiból alakult tömegsírok mindegyike még nem került feltárásra. Az áldozatok nagy részének maradványa nem került elő. Bizonyos, hogy az eltemettetés költségeit Kanizsai Dorottya viselte, megáldatta a sírokat és misét mondatott a halottakért. Az egyik mostohafiát, Perényi Ferencet – már váradi püspököt – a holtak között találta meg. A másik, Perényi Péter későbbi koronaőr szerencsésen megmenekült a pokolból. Aztán egy év múlva, 1527-ben viszálykodásával elűzte az özvegyet a siklósi várból. Ebben az évben Kanizsai Dorottya itt járt Székesfehérváron, részt vett I. Ferdinánd megkoronázásán. Kanizsai Dorottya fivére, Kanizsai László árván maradt Orsika és Ferenc nevű gyermekének felnevelését vállalva átköltözött a sárvári várba. 1531-ben hallunk róla utoljára. Február hónapban a pécsi káptalan előtt még egyezkedett mostohafiával a Perényi hagyaték ügyében, és elszámolt a nála lévő 6 ezer forinttal. A nemesek bélavári rendi gyűlésén való részvételéről is megemlékeztek. Aztán a következő évben Sárváron elhunyt, szinte egy időben a sárvári várban nevelt unokaöccsével. Így vagyonának szét nem osztott része Kanizsai Orsikára maradt, akinek Nádasdy Tamással kötött menyegzőjét már valószínűleg nem érhette meg.

Dorottya végakarata

A haldoklótól az utolsó kenet feladásakor a lelki pásztornak meg kellett kérdeznie, hogy végrendelkezett-e már. Aki igennel válaszolt, azt nyilvánította ki, hogy felkészült a halálra. Kanizsai Dorottya végrendelkezett. Végrendeletének terjedelme a szokásos 1-2 folio hosszúságú oklevelekhez képest 18 folio volt. A bevezetőt követően a temetéséről és a halála után lelki üdvéért tartandó misékről rendelkezik, majd a különböző egyházi intézményeknek felajánlott adományai következnek, és csak ezután tér rá a világi személyek számára tett adományaira. Gyermektelen lévén javait kegyes és világi adományok formájában osztotta szét. Adományban részesült a bajcsi Mindszentek pálos kolostor és kápolnája, ahová temetkezni kívánt, a Szent Vér kegyhelyéről országos hírű bátai Szent Mihály bencés apátság, a valpói Szent László várkápolna, ahol első férje nyugodott, a balfi Szent Farkas templom, az általa alapított füzitői Szűz Mária templom és a neuburg-aminn- i Szent Lipót egyház, ahol rokona, Kanizsai János volt eltemetve. A végrendelet fő világi örökösei a stájer Stubenberg Gáspár Erzsébet és Eufémia nevű leányai, akik Dorottya asszony udvarában nőttek fel. A további kedvezményezettek is az asszony udvartartásából kerültek ki, úgymint Henyei Bernát valpói várnagy, Macskási László szolgáló, valamint az udvarban nevelkedő fiatal leányok és apródok. Kanizsai Dorottya siklósi várban lévő kis paradicsomi kertje a várból való távozásával elárvult. Ezt élesztette fel a hálás utókor, rá emlékezve. Erről szól a szűkszavú hír.