Dinnyés kedvelt éjszakai szállása a délre retúrjeggyel közlekedő füstifecskéknek

Mint útirajzok, színes beszámolók, olyan értékesek a kutatók számára a fecskék gyűrűzése, illetve fogása révén nyert információk.

– Ez egy tűrhető tortúra a fecskéknek – felelte kérdésünkre Fenyvesi László. – A fecske, amikor belerepül a hálóba, olyan pozícióba kerül, amely szokatlan számára, ám nem kapálózik, nem gabalyodik bele, vár. Előbb zsákba tesszük őket, utána jön a gyűrűzés. A madarak egy részét, amíg még jók a fényviszonyok, elengedjük, a többiek dobozokban töltik az éjszakát, hajnalban térnek meg társaikhoz. Ha gyűrű van a lábukon, abból kiderül, honnan jöttek, s mióta viszik a gyűrűt – ismertette a szakember.

A Dinnyési-fertő környéke egyébként több szempontnak is megfelel, amiért biztos helye lehetne az Útikönyv fecskéknek Afrika felé című kiadványban. – Az egyik elsődleges szempont, hogy jószág van a környéken. Különböző gulyák legelnek, szinte egy ménes van Dinnyés szélén, így mielőtt bejönnek éjszakára, tudnak enni. Nagy kiterjedésű, biztonságos, nyugodt nádasok is kellenek számukra. A Velencei-tó védett területe, a Dinnyési-fertő éppen jó nekik. A biztonság számukra olyan helyen van meg, ahol róka, vaddisznó éjszaka nem sétálgat a nádban. Itt, a fertőn ez biztosított, mert itt víz van a nád alatt – mondta László.

– A füstifecske világpolgár, mindenfelé élnek, ahol jószágot tartanak. A fő telelőhelyei Afrikában vannak, azon belül is Dél-Afrikában. Érdekes, hogy elmennek odáig. Az már Afrikának a kevésbé meleg része, sokkal inkább olyan klíma van ott télen, mint amilyen nyáron minálunk. Aránylag sok állatot tartanak, ott nagyon sok marhacsorda van – tudtuk meg.

A fecskék több száz kilométert is megtesznek egy napon. Repülés közben is képesek inni a vizekből. Nincs ivószünet.

– Gyorsan meg tudnak tenni száz kilométereket. Aránylag nem kell túl sok tápanyagot magukhoz venniük, mert már előzőleg fölhalmoztak számottevő zsírkészletet: nekik ez az üzemanyag – ismertette László.

Skandinávia északibb vidé­kei túl hidegek a fecskéknek, de Svédországból, Fehér­oroszországból, Észtországból, Lit­vániából való csapatok biz­tos átrepülnek felettünk. Lengyelország különösen jelentős fecskés vidék, de angol gyűrűs fecskét is fogtak már Dinnyésnél. Fenyvesi László és társai rendre augusztus végén kezdik el itt a gyűrűzést, s szeptember végéig, október közepéig folytatják. A régi népi megfigyelés, miszerint a fecskék Kisboldogasszony napján (szeptember 8.) mennek el, plusz-mínusz egy hét ráhagyással, a tapasztalatok szerint igaz. Bár ebben az évben egy kicsit meg vannak csúszva a májusi hideg, csapadékos idő miatt, amely nagyon sok fészekaljat tönkretett:

– Megcsúsztak egy kicsit a költésekkel, így aztán a vonulással is – fogalmazott László.

Kedves fecskék, tavasszal várunk benneteket vissza, akár csak átutaztok minálunk, akár hazajöttök! A fecskék egyéb­ként nagyon hűségesek fészkelőhelyükhöz, ok nélkül nem kalandoznak.