„Mikor mehetek már az oviba?” – Az alsószentiváni Elenának komoly műtétre van szüksége

Egy évvel ezelőtt négyfősre bővült a Kovács család. A mindennapokat az édesapa, a 27 éves István, az édesanya, a 28 éves Melinda, valamint két gyermekük, a hároméves Elena és az egyéves Elza töltik együtt. Családi házban élnek Alsószentivánon – a körülmények megteremtésében a tősgyökeres alsószentiváni István szülei és a Sárszentmihályról a faluba költözött Melinda szülei is segítettek. Első kislányukat, Elenát már a Dél-Fejér megyei településre hozták haza. Majd rá két évre ide született a legfiatalabb gyermek, Elza is.

– Idén éreztük azt először, hogy végre teljesen berendezkedtünk: Elena már „tudatánál van”, alakul a személyisége, feltalálja magát, és a legkisebb is szépen nődögél. Úgy gondoltuk, most érkezett el az ideje az új közös dolgok kipróbálásának: a kerti sütögetéseknek, állatkerti sétáknak. De a betegség közbeszólt… – mesélt terveikről az édesapa.

Megszokott életritmusuk június elején változott meg: az egész egy hasfájással kezdődött. A szülők tüstént felkeresték a háziorvost, aki kitapintotta, hogy a hároméves Elenánál nincs minden rendben. Ezért a szakember Székesfehérvárra küldte a családot, majd onnan – néhány vizsgálatot követően – az orvosok Budapestre irányították a kislányt és Melindát. Másnap, miközben István és édesanyja a főváros felé autózott, félúton érkezett a hír: a gyermeknél májdaganatot diagnosztizáltak.

– Ez volt az eddigi leglesújtóbb dolog, amivel életemben szembesültem – vallotta az édesapa, aki most már több mint négy hónapja táppénzen van, holott ő az egyetlen kereső a családban. Az édesanya eddig cseden volt a legkisebbel, azonban most már ő utazik Elenával a fővárosba kontrollvizsgálatokra. Addig az édesapa vigyáz Elzára.

– Egyelőre még az orvosok sem döntöttek arról, milyen beavatkozás hozhat javulást – jó esetben megoldást – Elena betegségében. Az viszont biztos, hogy bármi mellett is döntenek, legyen az műtét vagy transzplantáció, a beavatkozást és a kezeléseket Németországban, Hamburgban kell elvégezni. A fővárosi gyermekgyógyászati klinikának ugyanis ott vannak kapcsolatai – részletezte a lehetőségeket István. S bár utolsó információik szerint a társadalombiztosítási támogatás keretében a műtét finanszírozott, ez sok papírmunkával jár – amellett, hogy a németországi kint tartózkodásuk sok pénzt felemészt majd. A családnak ugyanis, ha megszületik a hamburgi döntés, azonnal ki kell utaznia, hogy a helyszínen már csak a donor érkezését várják, s megkezdődhessen a beavatkozás. Amennyiben minden rendben megy – és maradjunk is ennél a forgatókönyvnél! –, a gyógyulás a szerencsésebbeknél egy hónapot, átlagosan három hónapot, de akár fél évet is jelenthet. Addig pedig nemcsak a kinti szállást, étkezést és egyéb költségeket, de az itthoni számlákat is fizetni kell – nem beszélve a téli fűtés megoldásáról. Ennek az összegnek a megteremtéséhez – s köztük például a repülőjegy kifizetéséhez vagy egy esetleges steril szoba kialakításához – kér segítséget a Kovács család. Javukra október 5-én, e hét szombaton jótékonysági kézműves vásárt tartanak Alsószentivánon, az első diófesztiválon.

– Elenánál egy genetikai probléma okozta a betegséget. Alapvetően egy életvidám, társaival jól elbeszélgető kislány – mondja István. – Tudja, hogy beteg. Azt nem, hogy miért. Azt sem érti, miért van szükség a sok kórházba járásra s hogy miért van rosszul egy-egy ilyen alkalom után. Idén ment volna óvodába, amire felkészítettük. Sokszor megkérdezi, „mikor megyünk már az oviba”, mi pedig csak annyit mondunk neki: majd jövőre! Azon dolgozunk, hogy ez valóban így legyen…