Hetvenévesen ültek be újra az iskolapadba a már nem annyira kisdiákok Bakonycsernyén

Irtózatosan rohan az idő. Az ötévente történő találkozókon sajnos egyre kevesebben veszünk részt, mert sokan elmentek, sokan betegségük miatt nem tudtak velünk lenni, de nem adtuk fel, ezért október 19-én 70 évesen, 56 év eltelte után újra összehívtuk a régi osztályt. Akkor mintegy száz gyermek kezdte meg tanulmányait Bakonycsernyén az általános iskolában, hogy megismerkedjen a betűk és számok birodalmával. Még most is az orrunkban érződik az olajozott padló és a füstölgő kályha „illata”. Szigorú, de igazságos tanító nénik és bácsik tanítottak bennünket írni, olvasni, számolni. Tiszteltük, becsültük őket. Néha elcsattanó taslik, körmösök már rég feledésbe merültek. Akkor sértődöttséget okoztak, de utólag belátjuk, „jó hatással” volt ránk. Nyolc évvel később, 1963-ban hagytuk el az iskolát, fájó búcsút véve barátoktól, tanároktól, iskolától.

Rendre, tisztességre tanítottak bennünket ott, készítettek fel a nagybetűs életre, amiből igen komoly vizsgát kellett tennünk. Nyugodt szívvel állíthatjuk, ez a vizsga is kiválóra sikerült. Emlékszel? Ez a szó nagyon sokszor elhangzott a találkozónkon. Kissné Gállai Anna, Révay Gyula, Hajós Vilmos a nyolcadikosok osztályfőnökei, sajnos már nincsenek közöttünk. A ma 70 éves „kisdiákok” gyermeki módon örültek egymásnak, keresve a közös élményeket, visszafiatalodva. A sikeres életek mellett tragédiák is szóba kerültek. Szinte kihagyva saját gyermekeinket az unokák, sőt dédunokák uralták a témaköröket, és persze a betegségek. Emlékszel? És jöttek a sikerek, emlékek, csínytevések sorolása. Most már eldicsekedtünk a bennünket ért sérelmekkel is. Az estét egy nagy születésnapi torta zárta, melyet szintén a szervezőknek, élükön Szentendrei Zsuzsának köszönhettünk.