Kártevők támadták meg megyeszerte a fákat: tönkrement a termés jelentős része

Az Amerikából behurcolt, nálunk 2011-ben megjelent rovar a dió zöld burkába helyezi el a petéit, s a kikelő lárvák rágása nyomán elszíneződik, nedvesen rothadó lesz a burok, megnyílik az út a baktériumos és gombás fertőzések előtt, tönkremegy, lehullik a fáról a termés. A kártevő hihetetlen pusztítást végzett a Dunántúlon – ahol az ország diótermő területének mintegy harmada van – azokban a szórványültetvényekben, kisüzemekben, kertekben és a vadon termő diófákon, ahol elmulasztották az intenzív védekezést. A kár számos helyen 90-100 százalékos volt.

Az idei esztendő megcáfolta, hogy a diófa szinte „magától terem”

Apáti Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) alelnöke szerint országosan a meg­termett dió 10-15 százaléka esett áldozatul a dióburok-fúrólégy károkozásának. A veszteség pontosan azokon a területeken volt a legnagyobb, ahonnan a legtöbb dióbél kerül a hazai és külföldi piacra. Emiatt csökken a piaci kínálat, s a tavalyinál – minőségtől függően – feltehetően 10-20 százalékkal lesz drágább a karácsonyi süteményekbe való. Bár a végleges árak még nem alakultak ki, a legtöbbért, kilogrammonként várhatóan 3600-4800 forintért a kiváló minőségű, szemre is mutatós feles diót kínálják a kereskedők és a termelők, ugyan­akkor a törött, illetve negyedes szemekhez már olcsóbban is hozzá lehet jutni. (S mivel úgyis darálva kerül a dió a süteményekbe, nem ront az ízükön, a minőségükön, ha az olcsóbb fajtát választja a háziasszony. Dióvásárlás előtt azért nem árt alaposan körülnézni a városi, illetve a Jancsár piacon is, mert az árak között jelentős különbségek lehetnek.)

A FruitVeB alelnöke elmondta: az országban 7100 hektár dióültetvény van, abból ötezer hektár a termőterület, amelyről átlagos, kö­zepes termést, nyers (szárítatlan) héjas dióban kifejezve, a tavalyinál 10-15 százalékkal kevesebb, 7000-7500 tonna diót takarítottak be a gazdálkodók. A termés nagy részét itthon fogyasztjuk el, de a magyar dió – lévén, hogy korábban érik be, mint a francia és a kaliforniai „versenytársai” – réstermékként igen keresett az európai országokban is, így évente hozzávetőleg 2000 tonnányi héjas diót és 1500-3000 tonna dióbelet exportálunk a német, az osztrák és az angol piacra.

Az idei esztendő keményen megcáfolta, hogy a diófa viszonylag kevés gondozást, törődést, ráfordítást igényel, szinte „magától terem”, s igazolta a szakembereknek azt az állítását, hogy eredményesen és versenyképesen diót ter­meszteni csak az a gazdálkodó tud, aki magas szintű szaktudással rendelkezik, megfelelő színvonalú termesztéstechnológiát alkalmaz, birtokában van a gondozáshoz szükséges gépeknek, és tőkéje is van. Az utóbbi is nagyon fontos, a kártevők elleni védekezés, a megfelelő tápanyagellátás és a korszerű technológia alkalmazásának költségei ugyanis elérhetik a hektáronkénti 50-100 ezer forintot is – hangsúlyozza Apáti Ferenc.

A ráfordítások és a követelmények növekedése azonban nem veszi el a gazdálkodók kedvét a diótermesztéstől, a következő öt évben 1700 hektáron tervezik új dióültetvények telepítését.